Hitelemzési vezérkönyv I-II. [antikvár]

A nép közöli élek; hivatásom kötelmei lépten-nyomon a néppel hoznak érintkezésbe; alkalmam van vizsga szemmel betekinteni a nép életébe, gondolatmenetébe, erkölcsi világába. Megdöbbentő a kép, mi szemem elé- tárul! A hit ismerete setét homályból pislog; a hitigazságokban és erkölcsi törvényekben való járatlanság a legélénkebb színűi Roskadozónak tűnik fel a valláserkölcs épülete: a tatarozások csak tódják és foltozzák egy időre a fennállást, de az alapnélküli épület kibírni nem tudja soká ! A hitközöny, hitetlenség és minden erkölcsi alapot felforgatni törekvő vallásüldözés viharai oly erősen kapaszkodnak be e rozzant épület falaiba, hogy a kiállandó rázkódtatások a maradhatásnak reményét is letörik! Hol a hiba? Miért roskadozó ez az épület? Nincs meg a biztos alap; nem vésődik az Isten igéjének magva oly mélyen a puha gyermeki szívbe, hogy ott meggyökeresedvén, a fejlődéssel mindinkább erősödhetnék és végűl viharokkal daczoló tölgyfává szilárdulhatna ! Ha az iskolai falak között be nem vésődik a gyermeki szívbe a hit tiszta fogalma és ezen alapon a vallás tanairól való rendithetetlen meggyőződés: felületes az építés, és a későbbi templomi és gyóntatószéki oktatások csak tatarozások, csak foltozások! De tán vádolólag lépek fel a hitelemzők és tanítók ellen? Oh nem! Nem vádolom őket hanyagsággal, nemtörődömséggel; - nem itt a hiba!