Ifjúkor [antikvár]

Nyakigláb fiúk, formás csinos lányok ültek az osztályban és várták a tanárt. A teremben leghátul foglaltam helyet, hogy jól láthassam, hogyan folyik az osztályfőnöki óra. A fiúk is, a lányok is négy-hatfős külön szigeteket alkotva ültek. Egész óra alatt zavartalanul élték saját kis társas életüket, melyet a tanár rászólása olykor pár percre megszakított, amikor már több volt a soknál. Elsősök, tizenöt évesek, bár van köztük néhány „túlkoros" is. A figyelni-tanulni akarók csoportjai, külön a fiúk, külön a lányok, az első sorokban ülnek. A terem közepe táján a figyelés látszatára még ügyelők, a hátsó sorokban a bukdácsolók üldögélnek. Eleinte azt hittem, hogy senki nem figyel a tanár szavára. Később rájöttem, hogy az egyik fülükkel odahallgatnak, csak éppen egy belső kényszer hatására fecsegnek szünet nélkül a lányok, miközben a fiúk közül egyesek harsány közbeszólással „játsszák az eszüket", míg mások magukba zuhanva csendben elnyújtóznak. Ha a kedves Olvasónak úgy tűnik, hogy a fenti leírás egy hatásvadász kitaláció, nos akkor ki kell ábrándítanom. A Való Életből merítettem e rövidke életképet.