Ifjúsági munka a magyar református egyházban [antikvár]

Az egyház belső életerejének lemérésére több mérték áll rendelkezésünkre. Az Ige az örök zsinórmérték. A hitvallások mértéke alá állítás azt mutatja, menynyire távolodtunk el a Lélek által oly bő mértékben táplált korok eszményeitől. Az is az egyház erejét mutatja, ha komolyan gyakorolja a fegyelmet, ami szintén az Ige hatásának függvénye s az Ige erőteljes hirdetésének következménye. Az életerős egyháznak gondja van a szociális munkák Isten kijelentése szerinti fölépítésére is. Egyházunk életerejének egyik igen érzékeny fokmérője az ifjúsági munka. Amelyik egyház nem törődik ifjúságával, pusztulásra ítélte önmagát. Működhetik a liturgikusi gépezet, szociális, munkának állíthatják az egyházi jótékonykodásnak mondott hiúságvásárát, belmissziónak minősíthetnek sok, előírás folytán végzett kegyeskedést, de így az egyház áltatja önmagát s a világot is. Korunk irtózatos realitása nem bírja el e kegyes képmutatást, az események döntést követelnek. A magyar református egyház ma még a kegyelem idejét éli. Ezt a mi szemünkben nem az bizonyítja legjobban, hogy eddig országpusztító események nem zuhantak reánk, hanem a lelki magvetési csöndes fejlődése. Két évtizeddel ezelőtt kevés jószándékú ember erőfeszítése volt csupán az ifjúsági munka s ma ez Isten választottaink égő gondja gyülekezeteink - igaz kisebb - részénél épúgy, mint országos mozgalmakban, vagy egyházunk hivatalosi testületeiben, úgyhogy az ifjúsági munka folytán nálunk még tényező lehet a magyar reformátusság korunk nagy szellemi küzdelmeiben.