Igy szólott az Úr... II. [antikvár]

V. A KIRÁLYSÁG KORA Kr. e. 1051-722-587. 20. Saul Kr. e. 1051-1011. I Sám. 8, 1-31. 13. A NÉP KIRÁLYT KÉR. Sámuel, mikor megöregedett, fiait tette meg bírákká Izraelben. Azonban, fiai nem jártak azon az úton, amelyen ő járt, hanem kapzsiak voltak, ajándékokat fogadtak el s részrehajlók voltak az ítéletben. Összejöttek tehát a nép vénei Rámátában és így szóltak Sámuelhez: „Ime, te megöregedtél s fiaid nem járnak a te utaidon. Adj nekünk királyt, hogy ítéljen minket, miként más népeknél is van." Nem tetszett a beszéd Sámuelnek, hogy királyt kérnek. Az Úrhoz imádkozott, ki így válaszolt neki: „Hallgasd meg mindenben a nép szavát, de figyelmeztesd őket és előre mondd meg, hogy mi lesz a rajtuk uralkodó király joga." Sámuel akkor a népnek megmondja, hogy mi lesz a király joga: fiaikat és leányaikat szolgálatra rendelheti, elviheti birtokaikat, a termés tizedét majd be kell szolgáltatniok, s ekkor aztán már hiába sírnak, az Isten nem hallgatja meg őket. A nép azonban ragaszkodott ahhoz, hogy király uralkodjék felettük. Sámuel akkor a népet elbocsátotta.