Katonaélet [antikvár]

Amikor egy fiatal a bevonulás hajnalán elindul a laktanya felé, vegyes érzések, gondolatok uralják. Sokféle kíváncsiság kapcsolódik össze egy nagy kérdéssé: milyen is lesz? A fiatalok döntő többsége nem önként indul katonának, hanem a behívóparancsnak engedelmeskedik. De engedelmeskedik, mint évekkel korábban annak az utasításnak, hogy köteles kijárni az általános iskola nyolc osztályát. Van, aki érti, hogy ezek a kötelességek az ő érdekét is szolgálják, van, aki csak azt tudja, hogy ennek így kell történnie. Egy dologban azonban a többség megegyezik: pontosan nem tudják, hogy milyen is a katonaélet, mi vár rájuk a két esztendő alatt? Egyik fiatalt a múlt reakciós hadseregének idejéből őrzött rossz emlékekkel ijesztgetik, a másikat a néha még ma is előforduló törzs jelenségek eltúlzó felnagyításával rémisztik el: "Majd meglátod, milyen is az...?" A harmadikat a tények pontos ismeretének birtokában indítják útba. Azért mindenki úgy van vele: az igazi, amit majd ő tapasztal.