Közoktatási tanulmányok [antikvár]

BEVEZETES Kevés olyan területe volt az országnak, ahol annyi indulat, vélemény és ellenvélemény csapott össze az elmúlt fél évtizedben, mint a közoktatásban. A viták, küzdelmek, harcok eredményeképpen politikusi pályák íveltek a magasba, szembekerültek egymással az önkormányzatok és az intézmények, összekaptak a pedagógusok az intézményvezetőkkel, a tanulók a tanáraikkal, a tanárok a szülőkkel és fordítva. Igaz az, hogy az oktatáshoz is csupán három dolog kell: pénz, pénz, pénz? Lehetetlenség megtaláhii azokat a megoldásokat, amelyek alapján a jelenlegi igen mostoha körühnények között is működtetni lehet ezt a mindenki számára alapvető fontosságú szolgáltató rendszert? Megválaszolható kérdések ezek? Azt hiszem igen. Nem vitatható, hogy az intézmények fenntartásához és biztonságos működtetéséhez nélkülözhetetlen a pénz. Szükséges, fontos feltétel, de talán mégsem kizárólagos feltétel. Sokat segíthet egy jó döntés is a feladatellátás ésszerű megszervezésében. A nyugodt, alkotó munka megteremtéséhez nélkülözhetetlen a közoktatási törvényben meghatározott feladatmegosztás ismerete, a döntéshozatali jogosítványok tiszteletben tartása. A közoktatás alapvetően helyi közügy, amelyben a döntéshozatal felelősségét nem szabad, hogy magára vállalja a képviselő testület sem. A település sorsát évtizedekre eldöntő kérdésben a lehetséges legjobb megoldás megkeresésébe, megtalálásába be kell vonni minden érdekeltet. Az óvodák, iskolák, kollégiumok működtetése és működése sem képzelhető el anélkül, hogy a fenntartók ne tartsák tiszteletben intézményeik, azok közösségeinek jogosítványait és fordítva, az intézmények és az abban dolgozók, tanulók a fenntartók jogait.