Kútbanézők XIV. [antikvár]

Veszprém az Árpád-házi királyok korában A XI. századtól a püspökség intézményéhez a szigorú kánonjogi (római katolikus egyházjogi) szabályok alapján együtt élő kanonokokból álló káptalan társult. A káptalan kanonokokból és vezetőjükből, a nagyprépostból álló tanácsadó testület volt, melynek kezdetben kevés tagja később 36 főre bővült. A püspökség és káptalan története egyházjogi és várostörténeti szempontból egymástól elválaszthatatlan. A veszprémi püspök rangjára, gazdagságára jellemző, hogy a XII. század végén az esztergomi, a kalocsai érsek és az egri püspök után ö a leggazdagabb egyházi főúr Magyarországon. A különböző adományokat kapó, öröklő, és házat, birtokot vásárló káptalan viszont fokozatosan gazdagabb lett, mint maga a püspökség. Veszprém városában a korábbi uralkodói és nemesi birtokok fokozatosan a püspökség és a káptalan tulajdonába kerültek. De nemcsak ők, hanem más egyházi intézmények is birtokoltak ingatlant a városban. A királyi és királynéi birtokból a XI. század elején a veszprémvölgyi, később pedig a domonkos apácák is részesedtek. A veszprémi Várhegy, mint központ körül hat kis település alakult ki, melyeken a püspök és a káptalan szolgáló népei laktak A vártól északnyugat-ra-északra és északkeletre a káptalan három városrésze, középkori magyar nyelven „szeg" helyezkedett el. A Várhegytől északnyugatra terült el a Szent Margit-szeg, melynek központi épülete Szent Margit, a szenvedő nők védelmezőjének tiszteletére szentelt templom volt. Ma a Szent István-völgyhíd mellett, az ellentétes tájolású Szent László-kápolna áll a helyén. A Szent Margit-plébániatemplomból XII. századi kőfaragványokat is ismerünk. A templomdomb körül mintegy húsz kanonoki ház épült fel, ezért ezt a kis települést „nyugati káptalannak" is nevezték. Itt volt még a káptalan „fiirdőháza" is a Séd patak mellett. A Vártól északra, a Szent Margit-szegből vált ki a Bertalan veszprémi püspök 1240-es alapítása nyomán megépült Szent Katalin domonkos zárda, és körzetében kialakult Szent Katalin-szeg. Itt volt a káptalan négy háza, két vízimalma a Séd-patakon és négy nemesi udvarház. A romjaiban ma is álló román stílusú, majd a gótika korában kibővített Szent Katalin-kolostor Szent Margitról nevezetes. Itt nevelkedett Boldog Ilona és mások felügyelete mellett 1246-1252 között Margit (1242-1270), IV. Béla király (1235-1270) leánya, akit később szentté avattak. Szülei még születése előtt istennek ajánlották fel, ha Magyarország megmenekül a tatárok pusztításától. Innen került a budai - akkori nevén - Nyulak szigetére, amely ma az ő nevét viseli, ahol életének hátralévő részét töltötte. A Várhegytől északkeletre lévő Sédvölgyében volt a Sárszeg, amelyet vízimalmokkal megrakva a Séd (korábban Veszprém-vize majd Sárvíz) csaknem körülvett. Itt hét kanonoki ház állt. A püspök három kis települése a vártól délkeletre, délre és északra helyezkedett el. Délkeletre, a Cserhát helyén volt a Szent Iván (Keresztelő Szent János középkori megnevezése) -szeg, melynek temploma is volt, de pontos helye még ismeretlen. Iván a