Levelek a gólyához [antikvár]

Részlet a könyvből: Élet kapuját döngetők. Kedves Gólya! Nem régen könyvet írtam neked. Akkor még úgy szólítottalak: Kamaszka! Akkor még a középiskolát járó serdülő fiú százarcú problémáiról magyaráztam, a „viharzóna tőreiről és a fejlődő élet nagy vezérgondolatairól. A könyvben volt egy fejezet az egyetemi hallgatóról. Ennek a fejezetnek címe volt: „Élet kapuját döngetők". Amikor olvastad, bizonyára sóhajtottál: hej, csak már ott tartanánk! Hát látod, ott tartunk már. Óriási jelentőségű esemény történt veled ott valahol az elmúlt június hónapban: letetted az érettségit. Befejezted a "fiú" képzését magadban, hivatalosan beléptél a férfiak közé. Megszerezve az általános műveltséget, alkalmasnak találtattál arra, hogy most már a szakképzést jelentő egyetemen a magad hivatására készülj fel férfiszívvel és felelősséggel. Az ember előtt a jövőt állandóan sűrű köd takarja. Makacs köd: amint óráról-órára előre hatolsz benne, mindig csak egy-egy lépésnyire tágít, de a következő lépéseket még mindig elburkolja.