Levelek hugomhoz I-II. [antikvár]

Kedves Hugóm! E levelek, amint tudod, először a „Mária-kongregáció" hitbuzgalmi folyóiratban láttak napvilágot. Most a szétszórt leveleket összeszedtem, világoskék szalaggal, csak úgy lelkileg átkötöttem és a legnagyobb szeretettel neked prezentálom. Fogadd szívesen e sorokat. Gondolatokat és jótanácsokat találsz bennük fiatal éveidre. Sokszor tétován, tapasztalatlanul állsz a világban, nincs kihez fordulnod. Vedd e leveleket és megtalálod a jótanácsot. És hogy mindjárt elüljáróba is jótanáccsal szolgáljak, arra kérlek, hogy e leveleket ne olvasd ám úgy, mint a regényeket: egyfolytában, hanem egy nap csak egyet olvass, két levelet egymás után ne olvass soha. Miért ne? Hát azért, mert nem szeretném, ha e levelek úgy hatnának lelkedre, 'mint a záporeső a földre; ez t. i. könnyen lepereg, leszalad. De nagyon szeretném, ha e levelek mélyreható, kiadós, tartós esőhöz hasonlítanának, mely új ruhába öltözteti a természetet. Hát én is valahogyan úgy szeretném, ha lelked felfrissülne, ünnepi ruhát öltene magára az olvasás nyomán. Megeshetik az is, hogy olvasás közben egyik-másik kislány majd följajdul, csakúgy, mintha tyúkszemére lépett volna valaki. Lehet, hogy ez megtörténik, de ennek bizonyára nem én vagyok az oka, hanem ő maga; miért tartotta oda a lábát . . . Ezek után induljatok útnak, kis levelek! Ahol Istent és Szűz Máriát szerető, jólelkületű magyar lányokra akadtok, oda térjetek be és tegyetek sok-sok jót, amennyi csak kitelik tőletek. Végül mondjátok meg illendően kis húgomnak, hogy nagyon szépen tisztelteti Budapest, 1922, Szent József ünnepén