Magyar Pedagógiai Irodalom 1920-1944 [antikvár]

* ELŐSZÓ Neveléstörténeti kutatásainknak egyik elhanyagolt területe az 1920-1945 közötti időszak. A lemaradásnak több oka lehet. Egyik "bizonyosan a kutatási apparátus hiánya, elégtelensége, A szóbanforgó időszak pedagógiai irodalma igen tekintélyes, a publikációs területek és lehetőségek ugrásszerűen nőttek meg. Mintegy 1900 pedagógiai iró, gyakorló pedagógus, kutató publikált, A különböző terjedelmű és értékű művek száma meghaladja a 3ooo-et, A hozzáférhetőséget tekintve elsőrendű érdek a pedagógiai bibliográfia összeállítása, A rendszeres pedagógiai bibliográfiák keletkezését a XIX. század második felére tehetjük, 185o—ben Entv/urf der Organisation fűr Gymnasien und Realschulen rendeletileg szabályozta az iskolánként kiadott pedagógiai értekezések bibliográfiájának összeállitását. Gyakorlatilag azonban csak két évtized multán valósult meg 8 ebben a Tallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete és a középiskolai rendtartás játszott szerepet. Az első rendszeres és általános pedagógiai repertóriumot Panyák Ede szerkesztette és adta ki 1887-ben, Az I850 és 1886 között kiadott középiskolai értesítőkben közölt tudományos értekezéseket dolgozta fel» Ebben a műfajban fundamentálisnak tekinthetjük Panyák Ede munkásságát. Eövetői nem igen akadtak, a magyar pedagógiai "könyvészetnek" csak a századforduló után lett méltó folytatása, A pedagógiai tudományos irodalom és a hírlapirodalom oly mértékben fejlődött, hogy az abban való tájékozódás rendszeres '^könyvészet" nélkül lehetetlen volt, A Pedagógiai Társaság elnöksége elhatározta az évi repertórium és könyvészet összeállitását és ennek az elvégzésével Hellebrajit Árpádot bizta meg, aki 19o5-1922vig évenként és