Mi legyen az iskolával? [antikvár]

Az iskola körül való gondomnak egy részét, főrészét szeretném e könyvvel elintézni. De nemcsak magamnak. Másokon is szeretnék vele segíteni.A mai tanító-tanár igen nehéz helyzetben van. Feladata akárhányszor szinte elvégezhetetlennek látszik. Egészen más világ van körülötte, nem az, amelybe belenevelődött. S ennek az új világnak gondolkodása meg érzése is annyira más, mint az, amelynek valamikor a pszichológiáját, logikáját meg etikáját tanulta, hogy sokszor az a látszat támad, mintha ennek az új világnak logikája meg etikája már nem is volna. Pedig valamikor azt tanultuk és szívesen tanultuk, hogy a logika meg az etika is olyan, mint a matematika : örök és abszolút. S íme öröknek és abszolútnak hitt logikánk meg etikánk már egy emberöltőn belül is mintha érvényét, sőt igazságát vesztette volna. Mit csináljunk hát ? Mire és hogyan tanítsuk ennek az új világnak még újabb ifjúságát, amellyel szemben a régi világ tanítója sokszor olyan idegennek érezheti magát, mintha más plánétára került volna s ennek ifjúságát kellene nevelnie és tanítania ? Valóban úgy van, mintha az iskola padjain előttünk ülő új világnak már a nyelvét sem értenők.Ennek a könyvnek talán az a legelső mondanivalója, hogy ez a nagy-nagy idegenség csak látszat és csak addig tart, míg tanulóinkat idegen szemmel nézzük s nem avval a figyelemmel, érdeklődéssel, meg gonddal, amellyel a szülők nézik gyermekeiket.