Misszió az elkallódottakért [antikvár]

SÁROSl GÁBOR „Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,32) I. ELVESZŐ IFJAINK Egyik kollégám mesélte, hogy a magát öfinek nevező ifjúsági körből - a 25 és 40 év közöttiek köre, tehát a tulajdonképpeni felnőtt bibliaóra - csak a nevük maradt nagyjából meg és a számuk apadt el. Valóban, ha valahol „véletlenül" ifi formájában is maradnak ifjak erre a korra, már egy nagyon lemorzsolódó csapattal kell számolni. A legtöbben a konfirmáció után tűnnek el, ha nem az ő választásuk volt az idetartozás és nem lett „életformájuk" az ifi. Később a középiskola, a munkakeresés és végzés, vagy a főiskola rostálja ifjainkat. Beleszólhat a párkapcsolat az ifibe járásba, akár a körön belülről, de főleg ha kívülről adódik partner. És mindezekkel együtt a világ csábítása, gondja, baja, esetleg lenézése is „elveszetté" teheti az ifjút a gyülekezet számára. Elindulnak a világba és szeretetükből, ismeretükből, képességeikből, lelkesedésükből sokat sokfelé eltékozolnak. II. A MEGTALÁLTAK Néha úgy látszik, az ifjak bumerángszerűen elmennek a világba, majd szinte automatikusan visszatérnek az ifibe. Pedig a tékozló fiú történetének fontos eleme a magába szállása, mert csak ezáltal találtathatott meg. A magukba szállás Istentől jön, de sokszor emberi eszközöket használ fel, erre nekünk is készen kell áll-