Mondj igent a jóra [antikvár]

1. fejezet Mégis mit képzeltél? Éjjel fél tizenegy körül járhatott, amikor Aubrey Jefferies halkan belépett a házba. A szülő-tanári munkaközösség bizottsági ülése sokkal jobban elbtizódott, mint várta, és remélte, hogy a férje, Brad nem maradt fenn, hogy megvárja. Egyetlen lámpa sem égett, tigyhogy feltételezte, hogy két tinikorú gyerekük már lefeküdt. Az előtér kis éjszakai lámpáinak fényében halkan, lábujjhegyen óvakodott fel a lépcsőn, aztán végig az emeleti folyosón, és nagyon remélte, hogy nem ébreszti fel a férjét. De ahogy tizennégy éves fiuk, Jayden szobája előtt elhaladt, mintha valami fojtott beszédet hallott volna. Aubrey megállt, és várt. Úgy vélte, női hangot hall. Lassan lenyomta a kilincset, és belesett. Jayden az ajtónak háttal, az íróasztalánál ült, és feszült figyelemmel bámulta a számítógépét. A képernyőn egy teljesen meztelen, provokatív módon pózoló, és a nézőhöz csábosán beszélő fiatal nő látszott. -Jayden! Mit csinálsz? - fakadt ki Aubrey, ahogy belépett. A megriasztott fiú gyorsan lecsapta a laptop fedelét, és tágra nyílt szemmel fordult anyja felé. - Én én csak nem nem arról van szó, amire te gondolsz, anya - dadogta Jayden. -Fiam, nekem te ne hazudj! - torkollta le Aubrey, és felkattintotta a villanyt. - Nagyon is jól láttam, hogy mit néztél! - Azzal Aubrey kilépett a folyosóra. - Bradley! - kiáltotta - Gyere ide gyorsan! Jaydennél vagyok!