Neveljünk együtt! [antikvár]

Részlet a könyvből:A CSALÁDI TŰZHELY MELEGÉNÉL... Napjainkban a családról eleget hallunk. Apostola a szószék, a katedra, az újság s egy sereg társadalmi intézmény. Hát szüksége van a családi életközösség örök emberi létének védelemre, felkarolásra, támogatásra? Ha van valamire szükség, akkor az nem a családi életközösségbe való becsalogatás, hanem annak mindhalálig való fentartása és benépesítése. Arra van szükség, hogy az önzés acélhálóját fejtegessük le a modern jelszavakkal bűvölt házasok lelkéről meggyőzve őket a gyermeknevelés szépségeiről, az egészséges életközösség fenntartásának szinte egyedüli eszközéről s arról, hogy céltalan minden küzdelem, mely nem a gyermekért van. Aki ismeri az emberiség történelmének lapjait, aki a testi és lelki élet titkaiba kissé betekintett, aki mérlegre tette emberi erőit, terveit és tisztázta önmaga előtt, hogy hát miért is él, dolgozik, izzad reggeltől napestig és azt, hogy mit akar elérni ebben a földi életben, az csak egy utat követhet s ez a boldogság keresése a családi tűzhely melegénél...