Nevelőknek a nevelésről [antikvár]

A szocialista államok hadseregeiben - így a Magyar Néphadseregben is - előtérbe került a katonai kiképzés (nevelés és oktatás) színvonalának, hatékonyságának a fokozása, ide értve most olyan fontos feladatot, mint a bevonuló fiatalok tudatának, felfogásának, magatartásának a formálása, személyiségvonásainak céltudatos fejlesztése. Ezzel függ össze az MSZMP XIII. kongresszusi határozatában megfogalmazott feladat is, mely szerint: "A hadsereg rendjét, szervezettségét tudatosabban fel kell használni olyan emberi vonások erősítésére, mint az állhatatosság, a fegyelmezettség, a megbízhatóság, a közösségért érzett felelősség." A felső katonai vezetés rendszeresen foglalkozik a katonai nevelés, a katonai kiképzés tökéletesítésével, a kiképési fegyelem növelésével, a módszertani kultúra - azaz a nevelést, oktatást végzők felkészültségének - fejlesztésével. Erről a fontos - alapvetően katonapedagógiai tartalmú - feladatról mondotta Oláh István vezérezredes az 1985. évi vezetői értekezleten, hogy: "A katonai ismeretek gyarapításával, a tudatosabb önképzéssel, valamennyi továbbképző forma tartalmasabbá tételével, a kiképzési idő jobb kihasználásával, nagyobb becsületet kell adni a kiképzőnek, a kiképzési fegyelemnek." Az említett két idézetből - részben közvetett, részben közvetlen módon - kitűnik, hogy a katonai nevelés és oktatás színvonalának emelése, a szocialista típusú katona kialakítása nagymértékben függ a nevelést, oktatást végző állomány pedagógiai, pszichológiai felkészítettségétől, alkalmazott elveitől, módszereitől. Az utóbbi években a katonai neveléssel és az oktatással kapcsolatban rendkívül sok publikáció - cikk, tanulmány, könyv - jelent meg a szocialista hadseregekben, így nálunk is. Jelen bevezető tanulmányunkban - mint a kötet anyagának válogatói és szerkesztői - nem vállalkozhatunk arra, hogy megközelítően is teljes képet adjunk a katonapedagógia, a katonai nevelés és az oktatás gazdag problémaköréről. Ezt megtették azok a szerzők, akiknek anyagai - folyóiratokban, könyvekben - az elmúlt évtizedekben napvilágot láttak. Bizonyos "csomópontok megragadása", egyben saját ismereteink és állásfoglalásunk kifejtésére lehetőség kínálkozik egy terjedelmesebb bevezetőben. Tesszük ezt azért, mert van érdeklődés a hivatásos (hallgatói) állomány körében a katonapedagógia irán, másrészt pedig van is erről mit mondani, írni a jobbítás szándékával.