Összefüggések a szociális kompetencia egyes komponensei, a tanulási motívumok és az iskolai tudás között [antikvár]

BEVEZETESA szociális képességek és készségek fejlődésének illetve fejlesztésének kérdését több mint húsz éve vizsgálják a pszichológusok. A különböző empirikus elemzések kimutatták, hogy szoros összefüggés áll fenn a gyerekek szociális viselkedése és hosszú távú alkalmazkodásuk (pszichés egészségük megtartása) között. Azok például, akik rossz szociális készségekkel rendelkeznek, hajlamosabbak a pszichés megbetegedésekre, a devianciára (pl. kriminalitás, alkoholizmus). A gyerekek és felnőttek közül egyre többen küzdenek interperszonális problémával, amely végső soron a szociális készségek és képességek fejletlenségére vezethető vissza [Kopp és Skrabski, 1995).A fejletlen szociális készségek és képességek kialakulásában leggyakrabban a családi kapcsolatok, főleg a korai anya-gyermek kötődés elégtelensége húzódik meg. Empirikus kutatások sora mutatta ki, hogy a bizonytalan kötődésű anyagyermek viszony károsan hat a gyermek szociális fejlődésére. Az ilyen gyerekeket alacsony önbecsülés, alacsony motiváltság és teljesítőképesség, beilleszkedési zavarok jellemzik.A hazai pedagógiai kutatások közül eddig kevés {Vastagh, 1975; Bagdy és Telkes, 1988; Zsolnai, 1994, 1995; Nagy, 1995, 1996) foglalkozott a szociális kompetencia fejlődésének vizsgálatával. Iskoláinkban a szociális készségek fejlesztése pusztán a pedagógiai tevékenység mellékterméke. Holott tény, hogy napjainkban egyre több gyerek szociális viselkedésében jelentkezik probléma, sokuk kötődési nehézséggel küzd, hiányzik belőlük az elemi érzelmi odafordulás a másik ember felé, az együttműködés formáinak az ismerete, a tolerancia, az empátia.A probléma fontosságát felismerve a külföldi szakirodalomban sorra jelennek meg a témával kapcsolatos könyvek és tanulmányok (pl. Trawer, Bryant és Argyle, 1978; Schreider, Attili, Nadel és Weissberg, 1988), s egyre nagyobb az érdeklődés a szociális készségek tanítása iránt is {Stephens, 1978; Frosh, 1983; Gresham és Elliott, 1993). Ennek ellenére azonban nagyon kevés olyan szociális készségfejlesztő program van, amely az iskolai oktatás szerves részeként működik, s amely a hangsúlyt nem a már meglévő interperszonális problémák csökkentésére, hanem azok megelőzésére helyezi.Mivel a hazai pedagógiai szakirodalom eddig keveset foglalkozott a szociális kompetencia fejlődésének illetve fejlesztésének problematikájával, valamint a szociális fejlettség iskolai teljesítményre gyakorolt hatásával, disszertációnk célkitűzése kettős. Egyrészt megpróbálja elméleti úton körülhatárolni a szociális kompetencia azon komponenseit, amelyek hatnak az iskolai teljesítmény alakulására, másrészt megkísérli empirikus vizsgálattal is kimutatni ezek szerepét az iskolai eredményességben.