Pszichológusok és teológusok a közösségről [antikvár]

A 2002. novemberi - sorrendben kilencedik - dobogókői konferenciánk témájául ismét olyan kérdéskört választottunk, amely mind a pszichológia, mind a teológia és lelkipásztori gyakorlat területén az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kap. A Közösség, közösségépítés" téma időszerűségét és fontosságát e kötet olvasói előtt aligha kell bizonyítanunk. Napirendre tűzését aktualitásán és jelentőségén kívül az is indokolta, hogy 1997-es konferenciánkon végzett közvéleménykutatás témajavaslatai között éppen ez volt az egyik gyakran kért problémakör. így hát jó szívvel és egyetértéssel teljesíthettük konferenciáink résztvevőinek óhaját. A közösség szervezésével foglalkozó, közösség tagjaként működő keresztény számára felbecsülhetetlen bátorítást, buzdítást jelent Jézus jól ismert ígérete: Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20) Ehhez a szentírási biztatáshoz szépen illeszkedik az a pszichológiai tapasztalat, hogy a közösség nem csupán a benne résztvevő személyek összessége; azaz a közösség nem csak és nem is elsősorban mennyiségileg különbözik az egyes embertől, az egyéntől, hanem minőségileg is. Mert sajátos többletet jelent, különleges értéket hordoz. A konferencia természetesen arra nem vállalkozhatott, hogy átfogóan tárgyalja ezt a gazdag, összetett és szerteágazó témát. Az előadók saját szakterületük szempontjából világították meg a konferencia tárgyát, ilyen módon mutatva be annak sokszínűségét és sokrétű alkalmazási lehetőségeit. Méltányolva a korábbi konferenciák résztvevőinek kérését, jelentős teret biztosítottunk a gyakorlati tapasztalatok, a közösségépítő terepmunka" ismertetésének. Ezért is fájlaljuk, hogy a Néphagyomány őrzésére épülő közösség" című, a gyakorlati megvalósítás érdekes példáját bemutató előadást szerzője, Donácziné dr. Szekér Klára pszichológus időhiány miatt nem tudta közlésre leadni.