Semmit sem mondok kétszer [antikvár]

Ajánlás Egykori magyar tanárom, akit fél évszázad után is emlegetnek volt diákjai, mondta: „Idevigyázz gyerek! Megmondtam már százszor, hogy semmit sem mondok kétszer!" Ilyen a pedagógus élete. Újra és újra elmondom, kibeszélem a lelkemet, rojtossá válik a nyelvem, és azt remélem, hogy valamikor mégis célba találnak a szavaim. Az ilyen egyszerű kijelentések, hogy: „Becsüld meg jobban magad!" Vagy: „Benned több van!" Vagy: „Nem látod, milyen szép?" A pedagógus munka csodája, hogy évtizedek múltán, a legváratlanabb pillanatban jön a visszajelzés, attól a diáktól, akitől talán nem is vártam, hogy megbecsülje magát, hogy minden kudarc ellenére mégis csak „ember lett belőle". Jó szívvel ajánlom ezeket a rövid írásaimat mindenkinek, aki arra vállalkozott, hogy emberekkel foglalkozzon. A Katolikus Rádió számára elmondott jegyzeteim újabb csokra. Az első volt: Üzenő-füzet - „Kinyílott az aranyeső" A következő: „Idevigyázz gyerek!" Majd: „Megmondtam már százszor " Ezzel a füzettel most befejeződik a mondat: „Semmit sem mondok kétszer." Mondanunk kell, szünet nélkül. Mert meggyőződésem, hogy van értelme. De arról is meg vagyok győződve, hogy bármennyire fontos az, aki vet és az is, aki öntöz, a növekedést végül is az Isten adja. (Vö. 1 Kor 3,7). Korzenszky Richárd OSB