Szerelmes vagy? [antikvár]

Miért írtam ezt a könyvet? Fiam! Tudom, hogy te nem fogod kérdezni tőlem, miért írtam ezt a könyvet?! Te nem kérdezel semmit. Örülsz... Kezedbe fogod és mohón olvasod...És ha szépen sorjában végigrágod magadat rajta, hiszem, hogy megsimogatod ezt a könyvet és a te hálás nyagfiús szíved ezt muzsikálja: - Köszönöm, Atyám! Hála Istennek, hogy megírta ezt a könyvet...Áldja meg az Isten érte!...Jobbá lettem, mert a szerelemben is megláttam a jó Isten szent gondolatát.... Így duruzsol a te hálás szíved...És nem botránkozol, hogy éppen egy pap ír a szerelmről, akinek - sokak szerint - semmi köze sincs a szerelemhez. Te ebben a könyvben majd meglátod, hogy nem csak azért van köze egy papnak a szerelemhez, mert az élet májusában ő is alá volt vetve az élet törvényeinek, - tehát nem ismeretlen borzalom előtte a diákszerelm, - hanem azért is, mert mint lalkiatya előtt, az egész diákélet hömpölyög és ebben az árban ott sodródik a diákszerelem is a maga kegyelemsugaras szépségében és néha szánalmas eltorzultságában is, - akár akarják észrevenni egyesek, akár nem...