Szolgálva, nem tündökölve [antikvár]

Benedek András Előszó Sajátos műfajt képviselnek a kerek évfordulókhoz kapcsolódó szakmai kötetek. Míg az ünnepeltnek meglepetésként szolgál(?), a szerkezetüket sok esetben a rendelkezésre álló csekély idő és a terjedelmi korlátok befolyásolják. E kötetben ez elsősorban az előszó esetében van így; ugyanis sok mindent lehetne mondani a kötet korpuszát adó gazdag tematikai tablóról, most mégsem arról, hanem az ünnepeltről szólok. Trencsényi Laciról, kollégámról és kortársamról - másoknak kedves tanárúráról, mentoráról - a civil ktirázsi markáns képviselőjéről, akivel a személyes ismerettség barátnak és kritikusnak egyaránt meghatározó és elismerésre méltó. Rátekintve a hihetetlenül színes tartalomjegyzékre, a témák sokaságára és a címekben rejlő vagy éppen felsejlő üzenetekre, megállapítható - s ez legyen akár szubjektív feltételezésem - hogy e kötet fantasztikusan széles horizontot bejáró tematikájában, problémakezelési szándékában, ha közvetve is, de Laciról szól. Kirajzolódni látszik az a kor is, amely kétségtelenül bonyolult és ellentmondásos, amelyben pedagógusnak, közéleti gondolkodónak és a protestá-lást is nyíltan vállaló közszereplőnek lenni lehetséges - és erre Trencsényi Laci tevékenysége szemléltetöerővel bír - de nem könnyű feladat. Ebből következik, hogy e gondolatok írója a szeretnivaló „nehéz emberek" sorában helyezi el Lacit, aki hangot ad és artikulálja a sokunkban feszülő gondolatoknak, lelkesen szervez és mélyen gondolkodik. Feltételezhetően ekötet éppen az efféle gondolkodó, tépelődő szakmai „maratonista" számára kínál - az eszme és pedagógiai határait horizontálisan tágító - szellemi muníciót, tisztelegve az évfordulós ünnepelt előtt, de a szakmaiság sajátos közegében maradva, esetenként speciális témákat elemez^'e. Úgy vélem, az írások közvetve érzékeltetik, hogy Laci életútja nem csupán a kisiskoláskortól, s a szülői indíttatás által kötődik a pedagógia progresszív gyakorlatához, hanem különféle izgalmas szakmai színtereken keresztül vezet el a kutatói-fejlesztői tevékenységekhez, amely mindenkor kapcsolódott a közösségi lét - a ma oly divatosnak tekintett - közösségi hálózatok kialakításához, fejlesztéséhez és működtetéséhez. Sokféle diszciplína megemlíthető volna e sok évtizedes folyamatra történő utalás kapcsán, de tény, hogy a felsőoktatás utóbbi évtizedei e kapcsolatrendszer, valamint - a kötet szerzői által szépen szemléltetett - tematikai tabló kiteljesítésének időszakát jelentik. Szándékolt a jelen idő használata; Laci annyi mindent elkezdett és oly sok releváns folyamatot, kezdeményezést indított útjára, hogy mindnyájunk érdeke a folytatás. így tekintsük e kötetet olyan, a kort, s szakmai küzdelmeinket tükröző pillanatképek sorozatának, amely konstrukció ihletője Trencsényi László. Ebben a közös munkában - a megoldások keresésében és megtalálásában - továbbra is számítunk intencióira, lelkesedésére, vállalásainak folytatására.