Szülők könyve [antikvár]

Részlet a kötetből: A szülőknek Az apáknak és az anyáknak nem Kell elmondanom, hogy ez a könyv miért íródott. Tudják ők nagyon jól, milyen nagy és nehéz az a feladat, amelyre elhivattak. Könyvem tanácsadójuk és segítőtársuk kíván lenni. Azonban sok ilyen könyv van és ezért rá kell mutatnom arra, hogy könyvünk miben különbözik a többiektől. A nevelés munkáját, az iskola megvilágításában fogja e munka a szülőkkel megismertetni. Szerzője tanügyi ember, aki belepillantást enged a szülőknek hivatásának műhelyébe, így ez a könyv, mivel személyesen átélt tapasztalatok tárháza, életdúsabb és színesebb lesz, mint a nevelésről szóló teoretikus munkák szoktak lenni. A szívem vére fog ebben a munkában lüktetni. Harminc évig tanítottam a nép gyermekeit és húsz évet töltöttem azzal, hogy mint e gyermekek tanítóinak mestere, őket felelősségteljes hivatásukra gyakorlatilag előkészítsem. Ily működés bizonyára elegendő tapasztalatot ad. Azonban a hosszú hivataloskodás és a sok munka megvénítik az embert és elfárasztanak. És én mégsem lettem fáradt. Engem ez a legnagyobbszerűbb hivatás évről-évre jobban magához vont. Amikor elkezdtem, bizony nem voltam több, mint szegény óraadó. A XIX. század tanítóképzője csak ismereteket közölt és az oktatás „gyakorlati" fogásaira tanított meg, de sem ifjúi lelkünkbe tüzet gyújtani és lelkesedést csepegtetni nem tudott, sem a gyermek ismeretére meg nem tanított. De nem is tudott többet adni; mert maga is egy materialisztikus kor világnézetének béklyójába volt verve, amely a holt tanítási anyagtól várta a lélek erejét. Az iskolamester először akkor ébredt fel bennem, amikor a század fordultával melegszívű és finomérzésű vezetőszellemek felfedezték nekünk a gyermeket és a nevelést művészetté magasztosították.