Szülőkről-szülőknek [antikvár]

Részlet: A Család és Iskola valaha folyóirat cim volt csupán. Ma szimbóluma ama két tényezőnek, amelyik a nevelésből a föré-szt vállalja. A családnak és az iskolának. A két tényező egymásrautaltságát ma már ki se tagadja. Egyik a másik nélkül nem élhet. Az egymásrautaltság történelmi termék egyfelől, de erősen társadalmi termék másfelöl. A család és vele a családi nevelés, az okos népességpolitikai törvény nyomán, s másként is ugy kerül az iskola áramkörébe, hogy tananyag is lesz, s cél is. Az itt következőkben történetek, miniatűrök, karcolatok, pillanatképek állnak sort, hogy valljanak a legnagyobbról - a két tényező egysége, egymásrautaltsága, egymáséetvalósága problémáiról. Arról a pedagógiai szituációról, amit a család és iskola valójában jelent, aíacgy tna van. Jelei e vallomások annak a gyakorlati kiáradásnak, mit a neveléstudomány is nevén nevez. Elismeri létüket - hiszen vannak, élnek, hatnak - s szinén, hol a fonákján jelennek meg, s hol negative bontó, hol pozitive épitő irányban alakítják magát az embert. Lehet, hogy a sorra következő történetek, miniatűrök, pillanatképek, karcolatok csupán, csak jelzések. De a való élet, a mai élet és a téma jelzései. Ezért meggyőződésünk: mindennél beszédesebbek- Mint jelzések, tükrözik a neveléstudomány legszélesebb területét, noha alapjában, s szorosan véve két szintéren jelentkeznek; az iskolai, illetve családi élet szinterén. De itt, hol a nevelés célját, hol határait, hol feladatait, lehetőségeit, korlátait, területeit, feladatrendszerét magát, vagy éppenséggel módszereit adják. A történetek valamennyije egy interperszonális jelenségnek is függvénye. A személyközi kapcsolatnak. Mindenütt ember tevékenykedik. A neveléstörténelem során a legnagyobbak is ezt az egymásrahatást hirdették, s eredményt is ettől vártak. De-mokritosztól és Quintilliánustól egészen Makaren-kóig.