Taníts meg szeretni! [antikvár]

Bevezetés szombat délután, 2 óra. Még az ebédnél ülünk, amikor megszólal a telefon. Egy ötgyermekes apuka barátunk, Maurizio az. Kétségbeesve meséli, hogy tizenhat éves fiával beszélgetve kiderült, hogy az szexuális kapcsolatot tart fenn a vele egykorú barátnőjével. Maurizio aggódik és tanácstalan, mit tegyen; bevallja, hogy nem tudott jól reagálni a „bejelentésre", szóhoz se jutott, és érezhető haraggal berekesztette a kommunikációt fiával. I-ühangosítjuk a telefont és Mariával együtt hallgatjuk a beszámolót. Tudjuk, hogy az első lépést jelentheti a megoldás felé, ha valaki meghallgat minket. S különösen így van ez a nevelés nehéz és ismeretlenbe vezető útján. Sok hasonló telefonhívást kapunk, nap mint nap fordulnak ilyen helyzetekben hozzánk, ezért tartottuk sürgetőnek, hogy a szexuális nevelés oly kényes kérdéséről írjunk. Persze nem minden fiatal jut tizenhat évesen a fentihez hasonló elhatározásra, az is igaz azonban, hogy kevés az olyan fiatal, aki családjában megfelelő szexuális nevelésben részesült, hiába lenne égető szükség erre. Az első ilyen jellegű információikat általában a tévéből, a haveroktól, bizonyos újságokból szerzik. Aztán az iskolák végeztével sok fogalmat a reklámok, az internet ismertet meg velük. Mindenki saját szakállára informálódik, ahogy tud, saját tapasztalataira alapozza meggyőződését és nem világos, tudományos alapokra. Sokszor halljuk fiataloktól a következő' mondatot: „Csak azt teszem, amit érzek." Az érzelmek természetesen nagyon fontosak. Színt hoznak, megízesítik az életet és arra sarkallják a fiúkat és a lányokat, hogy eltávolodjanak a bizton- ml 'm f! I ) i' I 11 V ! • 1 j' '