Természetismereti Tanösvények Észak-Magyarországon [antikvár]

Örömteli tény, hogy napjainkban érzékelhetően erősödik a társadalom és az egyes emberek környezeti problémák iránti érzékenysége. Gyakran csupán a tiltakozás szintjén jelenik meg, de szaporodnak a környezetkímélő megoldások tudatos keresését és szorgalmazását jelző esetek is. Sajnos, még távol vagyunk a környezeti tudatosság kívánatos fejlettségétől. E felismerés és ezen állapot pozitív irányú megváltoztatásának kormányzati szinten is megjelenő igénye eredményezte a környezeti, avagy újabb kifejezéssel a fenntarthatóságra nevelés fontosabbá válását. Ennek jele az Erdei Iskolai Program életre hívása, a terepi környezeti programok támogatása, az iskolák környezeti nevelési tervének megkövetelése. Egyre többen elfogadják azt is, hogy az iskola csupán az egyik igen fontos, de nem kizárólagos, sőt nem is elégséges színtere a környezeti nevelésnek. Ha elfogadjuk a Palmer-Neal-féle modellt, amely szerint a környezeti nevelés 3 összekapcsolódó részeleme a „környezetről" a „környezetért" a „környezetben" kulcsszavakkal rövidíthető, akkor be kell látnunk, hogy a harmadik (a környezetben) elem csak igen korlátozottan érvényesülhet az iskola falain belül és különösen a tanórán.