Testvérviszály [antikvár]

Előszó Kedves Szülők, kedves Olvasók! A gyerekek életet visznek a mindennapjainkba. Színesebbé és vidámabbá teszik a világot. Ezért is döntenek sokan úgy -a külvilág ellentmondásai és bajai ellenére - hogy gyermeket hoznak a világra. A családi élet csillagóráiban örömmel szemlélik, ahogy csemetéik egyre inkább a szociális közösség tagjának tekintik magukat, amelynek keretein belül valamennyi gyermek - legalábbis komoly helyzetben - bízvást támaszkodhat a többiekre. A gyerekek a testvéri közösségben - szinte - sosem imatkoz-nak. A testvérek egymás közötti kapcsolatai ugyanis teljesen egyedi hatóerőket hoznak létre, és ezáltal dinamikus mozgást visznek a család egészébe. Ezek az áramló mozgások azonban gyakran okot adnak a veszekedésre. A gyerekek próbálgatják a határaikat és a lehetőségeiket, szerepeket cserélnek, és szövetségeket kötnek. Sokszor félreértjük őket, vagy csalódások érik, olykor túlterheltek, kisebb-nagyobb lelki sérülésekkel küzdenek, de születnek sikerélményeik is, életük során örömteli eseményekre és boldogságot adó közösségi tapasztalatokra is sor kerül. A szülők feladata, hogy a család „hajóját" jó irányba kormányozzák, a családi hétköznapok hullámhegyei és hullámvölgyei közepette is jól tájékozódjanak, és megőrizzék az önuralmukat, higgadtságukat, még akkor is, amikor gyakran zsigerből, a helyzet által vezérelve kell cselekedniük. Ahhoz, hogy a hajót mindig sikerüljön csendesebb vizekre kormányozni.