Ünnepnapok [antikvár]

KATHOLIKUS TESTVÉREIM! Isten segítségével 73-ik életévemben vagyok; e hosszú idő alatt mindig templombajáró, vallásos ember voltam, ki különböző rangú egyházi férfiak ajkiról több ezer szent beszédet hallgattam. Sokszor, igen sokszor nagy lelki gyönyörűséget szereztek nekem oly beszédek, melyekben - megfelelő közéleti tanítások is voltak illesztve. Ilyenkor éreztem, hogy a szószék nemcsak vallásos buzgalomra ösztönzi a híveket, hanem oktat, nevel azon kívánni valókban is. melyek a polgári élet mindennapi forgalmával kapcsolatosak. De e gyönyörűség mellett éreztem és érzem azt is. hogy e szép tanítások elröppennek emlékezetünkből, ha azokat ugyanazon szöveggel hosszabb-rövidebb idő alatt nem ismétlik meg előttünk. Azt gondoltam, hogy ha volna mentül több oly kézi könyvünk, melyekben az év minden ünep- és vasárnapjára - oly rövid, vallásos irányú elmélkedések volnának megírva, melyek, ahol lehet, a gyakorlati életben előforduló szokásokat és cselekedeteket úgy tárnák a hallgatók elé, hogy azok önkéntelenül érezzék a jók magasztosságát s a rosszak hitványságát, - és ha belenevelnénk a hívőket abba, hogy az elmélkedések a családtagjai előtt évről-évre, a vonatkozó ünnepeken és vasárnapokon felolvastassanak: ezáltal évenként megismétlődnének és emlékezetünkbe hozatnának ugyanazon elmélkedések, melyek először megérintették a lelkeket, - szokássá válnék, hogy a családtagjai vallásos érdekű tárgyakról beszélgessenek, - az ifjú nemzedék jó példát látna maga előtt, - az emberiség gondolatmenete vallásos irányba terelődnék, - éreznék az emberek, hogy Isten valóban létezik és hogy mentül értékesebb és nagyobb emberi alkotások és találmányok állnak rendelkezésünkre, annál fönségesebben jelenik meg előttünk az Isten alkotó ereje, ki már a teremtéskor életrekeltett minden természeti erőt, de nem tárta fel, mert azt akarta, hogy azok az emberiség fokozatos művelődése és szükségleteinek fokozatos emelkedése alkalmával váljanak közös kincsünkké.