A felmérő-, kiválasztó- és foglalkoztató rendszer tíz éve [antikvár]

ElőszóA felmérő-, kiválasztó- és foglalkoztató rendszer tíz évéről készült megyei beszámolókat olvasva, kissé fájdalmas felidézni a sport, különösen az utánpótlásnevelés területén elszenvedett veszteségeinket, mégis örömömre szolgál, hogy a sok nehézség ellenére mindenütt maradtak bázisaink, melyekre munkatársaim építkezhetnek.Láthatóan minden megyében napirenden tartották az utánpótlás ügyét. Ma is vannak, akik saját erőből, vagy az általunk nyújtott segítséggel olthatatlan szenvedéllyel újból és újból kézen fogják a tehetségeket, lángra lobbantják lelkükben a sportszenvedélyt.Ügy érzem a magyar sport jelenlegi helyzetében legfontosabb dolgunk, hogy összefogjunk és megbecsüljük az utánpótlásnevelés legalsóbb szintjén; az iskolákban, a diáksportban, a szakosztályok utánpótlás csoportjaiban tevékenykedő örök "feladókat" és azokat a kiváló műhelyeket, ahol tovább fejlesztik a fiatal sportolókban rejlő képességeket. Sok munkát és kitartást igénylő út vezet egy olimpiai, vagy világbajnoki dobogóhoz, de ha megadatik, hogy egykori tanítványunknak játszák a magyar himnuszt, úgy érezhetjük, hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló.Az utánpótlásnevelésben azt hiszem ez a legnagyobb fizetség. Akik e nehéz időkben nem hagytak el bennünket, kívánom, hogy mindannyiuknak legyen része benne.az