A Rasch-modell alkalmazási lehetőségei az empirikus kutatások gyakorlatában [antikvár]

Bevezetés A mérés-értékelés mindennapjaink szerves részét alkotja. Megjelenik életünk legfontosabb pontjain. Gondoljunk csak a születés után közvetlenül alkalmazott Agpar-tesztre, az óvodában használt iskolaérettségi tesztekre, az érettségire, az államvizsgára, a munkaalkalmassági tesztekre, de gondolhatunk akár a számítógépes játékokba integrált visszajelző eljárásokra is, amiból megtudjuk, hogy elértük-e a játék harmadik nehézségi szintjét, avagy sem. Mára a pedagógiai mérés-értékelés a 21. század tanítással-ta-nulással, neveléstudománnyal foglalkozó kutatásainak egyik leggyorsabban fejlődő területévé vált. Az objektív, összehasonlítható eredmények iránti igény újabb és líjabb adatfelvételi és adatelemzési megoldások kidolgozását vonták maguk után. Ezzel párhuzamosan a tesztek széles körű alkalmazása felszínre hozta az egyes tesztelési és elemzési technikák korlátait is. Mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten a pedagógiai mérés-értékelés fejlődésének óriási lendületet adott és számos új elemmel gazdagította az OECD PlSA-vizsgálatsorozata. Egyrészt előtérbe helyezte a tesztelés és visszacsatolás fontosságát, másrészt olyan módszertani, elemzési technikákat használt, melyek korábban csak csekély részben képezték a neveléstudományi kutatások részét. A korábbi hazai neveléstudományi kutatások elemzési eljárásai kizárólagosan a klasszikus tesztelmélet eszközrendszerét használták, holott a pedagógiai kutatások