A rendszerezési képesség kialakulása [antikvár]

Az iskola egyre fontosabb feladatai közé tartozik a képességek, a gondolkodás fejlesztése. Ennek hatására a problémamegoldás, a kreativitás gyakorlása mindinkább előtérbe került, és az új matematika mozgalma világszerte bevezette a Piaget-műveletek manipulatív szintű tanítását a kisiskolások körében. Ezek az erőfeszítések kézzelfogható eredményekhez vezettek. Ugyanakkor a felsőoktatásba beiratkozó és a munkába álló fiatalok gondolkodásának színvonalával továbbra sem lehetünk elégedettek. A helyzetet sajnos az jellemzi, hogy az iskolákból kilépő tanulók egymást követő korosztályainak képességeiben és gondolkodásában bekövetkező vagy be nem következő fejlődést nem ismerjük. Arról például, hogy a nyolcadik osztályt a 10- 20 évvel ezelőtt és a ma elvégzők képességeiben, gondolkodásásban van-e különbség, ez a különbség mekkora, és miben áll, semmit sem tudunk. Erőfeszítéseinket, kudarcélményeinket, elégedetlenségeinket általános benyomások, reményt ébresztő, majd kifulladó szemléletmódok-áramlatok motiválják. Ebben a helyzetben az előrehaladás is helybenjárásnak vagy visszaesésnek tűnhet, ugyanakkor értelmetlen, de látványos programok sikernek minősülhetnek. A hetvenes évek első felében arra a következtetésre jutottunk, hogy a képességek, a gondolkodás hatékonyabb fejlesztésének legfontosabb feltétele az erőfeszítések, az előrehaladás értékelhetősége. Erre a célra sem a klasszikus pszichometria, sem a Piaget-féle klinikai módszer nem bizonyult alkalmasnak. Az utóbbi rendkívüli időigényessége miatt tömeges vizsgálatokra nem használható, de a kapott kvalitatív adatok sem alkalmasak arra, hogy az iskolából kilépő, egymást követő korosztályok közötti fejlettségbeli azonosságot vagy a különbség mértékét segítségükkel kimutassuk. A klasszikus pszichometria segítségével a különbségek és mértékük a populáció átlagához viszonyítva értékelhetők ugyan, az ilyen adatoknak azonban minimális a diagnosztikai értéke. A pedagógiai munkát az olyan értékelés tudná jobban segíteni, amely arra adna választ, hogy a célhoz, a kritériumhoz képest mit értünk el, illetve elősegítené olyan célok, kritériumok kidolgozását, amelyek azt mutatják meg, hogy adott készség, képesség, gondolkodási művelet milyen jellemzők esetén mondható kialakultnak. Ez a megközelítés azonban nem pusztán értékelésmetodikai változást igényel.