Bővebb ismertető
Az eredményes tanulási folyamatban a tanulókat olyan pedagógiai hatás éri, mely fejlesztő jellegű, személyiségformáló. E folyamatban jön létre az az aktív tanulói tevékenység, mely alapja nevelési tevékenységünknek. A pozitív pedagógiai hatás - mint külső ok - hozza létre a tanulókban a belső ellentmondást, a feszültséget, s indítja el az „önmozgást", melynek eredményeképpen a tanulók kényszer nélkül cselekszenek, tevékenységük forrása a belső indíték és meggyőződés. A földrajzórákon folyó nevelőmunka csak akkor közelít hatékonyan a nevelés célja felé, ha belső motivációs bázisra és tanulói öntevékenységre alapozott. A földrajztanár nevelési követelményei akkor válnak fejlesztő hatásúvá, ha ezek a követelmények képesek létrehozni a belső ellentmondást, azt a feszültséget, mely elindítója az önmozgásnak, az öntevékeny cselekvési sorozatnak. A tanulók keresik az újat, a változatosat, érdeklődéssel fordulnak az ismeretlen felé. Az új jelenségek megismerésére való törekvés - mint motiváló tényező - különböző és változatos tevékenységi formák tervezését követeli a földrajzot tanító tanártól. A földrajzórák egyik igen lényeges nevelési feladata az intellektuális kíváncsiság és érdeklődés kielégítése, illetve fenntartása. A földrajzi ismeretszerzésre motivált tanulók szeretik a földrajzórát, örömet találnak az ismeretszerzésben, érdeklődéssel fordulnak a problémák felé, kérdéseket tesznek fel, a belső feszültségállapotuk - a problémák sikeres megoldásával - nyugalmi állapotba kerül, tanulásuk olyan alkotó munka, melyben megfelelő helyet foglal el a játék is. A földrajzórák meghitt, felszabadult légkörében az alkotó jellegű tanulás nem fáradtságos tevékenység, hanem örömteljes cselekvés valamennyi tanuló számára. Az erőfeszítést kívánó, kitartó, de játékos elemekkel átszőtt tanulás munkatársakká formálja a pedagógust és a gyermeket. Az órák szorongásmentes állapota egyik fontos feltétele a problémákat megoldó, az ismereteket alkalmazni tudó teljesítményképes tudás kialakításának is.