Bővebb ismertető
Mit teszünk akkor, amikor szünetben az iskola folyosójára berepül egy kő az ablakon? Mit is? Gondolkozzunk csak el, hogy ez az egyszerű - bevalljuk, nem mindennapi esemény - mennyi mindennel függ össze: ki dobta, miért dobta, véletlenül vagy akarattal; okozott-e sérülést; mi milyen minőségben vagyunk jelen: sétálunk, beszélgetünk, felügyelünk, kísérünk valakit; ha kísérünk valakit: kicsoda az illető, hogyan ítélheti meg a helyzetet; ha a dobálódzó gyereket ismerem: Jól ismerem-e, szeretem-e, tanítom-e, de ugyanezeket a kérdéseket fel lehetne tenni a folyosón lévő többi felnőttel kapcsolatban is. És a gyerekek, akik a folyosón vannak, hogyan reagálnak? Mennyire számít rendkívülinek ez az eset ebben az iskolában? Milyen napszakban, évszakban történt az eset? Volt-e azon a napon valami rendkívüli esemény? Stb, stb. De nekünk nincs időnk mindent végiggondolni, oda kell lépni a sebesülthöz, az ablakhoz, esetleg ki kell kiáltani valamit, de úgy, hogy ez a kiáltás áttételesen a folyosón lévő társaknak is szóljon, egyszóval tennünk kell valamit.