Honismeret és életmód [antikvár]

Tudós iskolakutatók szolid vizsgálati módszerekkel kimutatták, hogy elapadt a nyolcvanas évek innovációs hulláma és reménysége. Vége van - állapítják meg - annak a modernizációs stratégiának, mely a közoktatás oly kívánatos modernizációját a „helyi nevelési rendszerek" bő forrású szigeteinek lassú, de biztos gyarapodásából organikusan létrejövő „kontinenssé" fejlődésében látta és láttatta. A társadalmi-gazdasági nehézségek közepette alábbhagyott az innovatív kedv - vélik e szerzők -, mely különben sem alkalmas, hogy a közoktatási rendszer egészének problémáit megoldja. Sőt - hangzik el ez is gyakran - ez a (nem szép kifejezéssel) „bázisközpontúnak" nevezett fejlesztés még az iskolarendszer széteséséhez is hozzájárult, hiszen az egyedi fejlesztések végképp lezárják az „átjárhatóság" kapuit. Szóval, a kilencvenes évek közepére szimpatizánsai és ellenfelei is temették az innováció stratégiáját. S ekkor, mondhatni, „vakmerőn s hívatlan" felhívta magára a figyelmet Kazincbarcika. Először a Dózsa iskola „Dózsa műhelye", aztán immár Borsodi Műhely néven. Miről van szó? Klasszikusan a „bázisok" szintjéről indított, ugyanakkor az országos oktatáspolitika alapjaival szinkront tartó, azt pozitív irányba mozgató folyamatos fejlesztésről. Tartalmát illetően? A Borsodi Műhely innovációjában ott munkál a hagyományközvetítés neofolklorista hulláma (a művészeti életben, a közművelődésben a nyolcvanas évek sajátos jelensége, a táncházmozgalom, a kézműves játszóház feltámadása és helykeresése az iskolában is). De kimutatható benne a társadalomról való gondolkodásnak néhány évvel később előtérbe kerülő jellegzetessége, mely - akár ilyen, akár olyan indíttatásból - a helyi társadalmak organikus folyamataira helyez nagy, olykor alapvető hangsúlyt. Szerencsésen ötvöződtek e törekvések a Nemzeti alaptanterv történelem- és társadalomképével is. Hiszen a NAT szóban forgó műveltségterületében jellegzetes újdonság, hogy a történelemről, a múltról, a társadalomról, a jelenről iskolai kultúraközvetítésben helyet kérő tudás- és képességanyagban kiemelkednek a közösség tagjaként, személyként átélt, átélhető folyamatok. Ennyit a Borsodi Műhely programjának művelődéspolitikai-pedagógiai jelentőségéről. Nem lebecsülendő, hogy a három komponensből sajátos, eredeti ötvözetet tudtak formáim: a könyvben bemutatott honismereti-helytörténeti tantervet. A munka tantervelméletileg, tanulásszervezési szempontból is érdekes, eredeti. A NAT munkálatai közben pedagógiai „tolvajnyelven" kereszttantervnek nevezték el (a cross-curriculum kifejezés nyomán)