Iskolaelméletek és iskolai élet [antikvár]

Az iskolának régóta vannak elméletei, nemcsak kitüntetett helyén, a neveléstudományban, hanem számos más ember- és társadalom-tudományban is, de a különféle nézőpontokat egyesítő és az iskolára mint egészre koncentráló viszonylag önálló iskolaelmélet csak az utóbbi évtizedekben alakult ki, vált sajátos vizsgálati területté, és kapott teret a pedagógusképzésben, továbbképzésben és önképzésben. Könyvünk nem iskolatörténet, s nem is az iskoláról való gondolkodás vagy az iskolakutatások kronológiailag vagy irányzatok szerint rendezett 20. századi története. Azokat a nézeteket igyekszik áttekinteni, melyek a legnagyobb érdemleges hatást tették az iskoláról való mai - sokfelé szabdalt, de bizonyos tendenciákat határozottan kirajzoló - felfogásunkra. Az iskola egyrészt a nevelés-képzés intézménye, mint ilyen formális szervezetekből áll, mely sajátos alrendszerét" alkotja a társadalomnak, az államnak, másrészt az életnek egy meghatározó szakaszában életszíntér is, a mindennapi élet jelentős terepe, melynek különös világa van. Az iskoláról szóló elméletek mindeddig sokkal inkább az előbbit elemezték (rendszerint a befolyásolás szándékával, de legalábbis azért, hogy hitet tegyenek bizonyosfajta iskolák mellett, és elítéljenek másokat) - a pezsgő és mindig sajátos, nehezen teoretizálható" iskolai élet bemutatását és értelmének" keresését jószerivel ráhagyták a szépirodalomra és a filmekre. Igaz, a neveléstörténészek egy része nemcsak a pedagógiai eszmék alakulását írta le, hanem a nevelőintézmények mindennapos életét is, többnyire azonban az eszmetörténet illusztrációjaként vagy éppen színesítőjeként.