Iskolatörténet [antikvár]

A kezdetekről Az iskola szó hallatán önkéntelenül a tanulás és a tanítás fogalmak jutnak az eszünkbe. Persze azon formái e cselekvéseknek, amelyek az iskolában történnek. Azonban tudni kell, hogy ismeretek, tudás, képességek, készségek, jártasságok nem csak az iskolában sajátíthatók el. Sőt, ezek nagy részére éppen az iskolán kívül tesz szert az ember. Azt sem szabad elfelejteni, a tanulás képessége nem egyedül az embernek adatott meg, már a legegyszerűbb élőlényeknél is tapasztalható. Tanítani sem kizárólag az ember tudja a társait, utódait, hanem a magasabb rendű állatok is, mint például a madár- és emlősfajok igen nagy hányada. Érdemes megfigyelni. Az intézményes nevelés és oktatás, mely nélkül az emberi társadalom ma már működésképtelen lenne, kizárólag emberi találmány, s egyidős a civilizációval. Ezek szerint a tanító segítségével történő tanulásnak mintegy háromezer éves múltja van. Azt is mondhatnánk, e kapcsolat egy időben jöhetett létre az írásbeliséggel. Csakhogy ez a kezdeti tanítás-tanulás viszony korántsem mondható iskolának. Egyes - máig meg nem határozott - régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy az első csoportos oktatás Mezopotámiában jött létre, ám ez nem biztos. Az viszont igen, hogy az ókori görögöknek már különböző iskolatípusaik voltak. A sportolni vágyó fiatalok a Kr. e. 5-4. században már athéni gümnaszionokban fejleszthették tovább képességeiket. Tanítóik által különböző sportágakban részesültek testi nevelésben. Kétezer évnek kellett eltelnie, hogy ezt a régi iskolatípust felújítsák, igaz, teljesen más tartalommal. A reneszánsz idején, vagyis a 15. században, a tudományok, azaz a szellemi dolgok elsajátítására szolgáló iskolák lettek a gimnáziumok. Sok olyan, iskolával kapcsolatos kifejezés él még ma is, amely a művelt görög néptől ered. Ilyen például az akadémia, amely nemcsak a tudósok testületét jelenti, hanem egyes felsőfokú oktatási intézmények megnevezése is. Annak idején Platón a tanulni vágyó fiatalokat az 7