Jöjj el napfény [antikvár]

Bevezető Helyett Hazánk politikusai sokszor tévedtek. Nem egyszer stilyosan hibás döntéseket hoztak. Volt amikor tudatosan fogadtak el olyan döntést, amelynek következtében az ország katasztrofális helyzetbe került, amelynek százezrek estek áldozatául. A mai politikai vezetés, a kalandor jobboldal is a saját és nem az ország érdekei szerint kormányoz. Mit tehet az egyén a „szennybe való alámerülés" időszakában? Fordítson hátat a külső világnak, hiízódjon vissza otthona legbelső zugába?'*^ Talán a költő iránymutatása: „vétkesek közt cinkos, aki néma" segít a döntésben. Mert mi is a mai helyzet? Az a rezsim, amelyik 2010-ben jogszerű és törvényes választások útján hatalomra került, azzal visszaélve visszaforgatta az idő kerekét egy olyan korba, amelyről mindenki azt hitte, hogy soha többé nem jöhet vissza. Valójában nem is lehet pontosan meghatározni, hogy melyik korba lépett vissza az ország, mivel a Jó Állam (a rezsim jelöli így magát), amit fel szándékoznak építeni, az ország minden eddigi rossz hagyományából merít, modernizálva azokat. Valójában nehéz pontosan meghatározni azt is, hogy a Jó Állam miféle társadalmi berendezkedést valósít meg? Nem egyszerű felismerni, de nem is lehetetlen. A diktatúrának egy sajátos formájával állunk szembe. Sajátos, mert nincs mögötte érzékelhető ideológia. Nem proletárdiktatúra, nem fasiszta diktatúra, hanem egy pragmatikus diktatúra, amely minden eddigi diktatúrából merít. így joggal állítja magáról, hogy konzervatív, hiszen hagyománytisztelő. Ettől más, így lesz új. Az eddigi diktatúrák jellemzője az ideológiához kötöttség, a vezérelv nyílt vállalása.