Kiút a megmaradásba [antikvár]

Előszó Ez a tanulmánykötet igazi hiánypótló mű, amely elolvasása közéletünk, nemzetiségünk ügye iránt egy kicsit is érdeklődő olvasóra, amolyan szomorú látleletként fog hatni, hisz az érintettek elkötelezettségével, a szakemberek alaposságával megírt tanulmányok, a kötetben található táblázatok rideg valósága bizony kijózanító hideg zuhanyként hatott rám is. A tanulmánykötet- egy szűkebb régió - a Mátyusfold nenv.etiségi, vagyis magyar oktatásügyét több szempontból is megvizsgálja. A tanulmányok együttesen egy olyan régió valóságának szeletét tárják elénk, amely földrajzi és történelmi adottságai folytán már a 17.-18. században az asszimiláció útjára lépett. A kiegyezés után pár évtizedre megtoipant ugyan ez az asszimilációs folyamat, melynek szemlélői, pontosabban elszenvedői vagyunk, ám a huszadik században egyre gyorsabb léptekkel haladt előre. Az alapvető kérdés, amelyet inind egyénenként, inind közösségként fel kell tennünk, hogy meg kivánjuk-e őrizni őseink nyelvét, kulturális örökségét, nemzeti hagyományait, vagy elfogadjuk megállíthatatlannak, visszafordíthatatlannak a számokból is világosan beszélő folyamatot. A gyermekeiket szlovák iskolába irató-járató magyar szülők a maguk részéről ene a kérdésre már választ adtak. Mi, akik a megmaradás mellett teszünk mégis hitet, ennek érdekében cselekednünk is kell. Egy alaposan átgondolt és megvalósítható nemzet(iség) politikai stratégia előfeltétele, hogy helyzetünket illúziók nélkül megismerjük. Ennek és az elihez hasonló könyveknek tehát rendkívül fontos szerepük van. A diagnózis felállítása nélkül nincs gyógyítás, csak esetleges szerencse vagy műhiba. Egy ötvenezer felvidéki magyart elnyelő évtized után az előbbire már nem építhetünk, az utóbbit pedig már nem engedhetjük meg magunknak. Őszintén kívánom a kötet szerzőinek, hogy szavuk ne csak „pusztába kiáltott szó" maradjon, hanem leljen meghallgatást - mindannyiunk érdekében. Biró Agnes államtitkár