Komprehenzív iskolafejlesztés [antikvár]

Nahalka István Morfondír komprehenzív fejlesztés ügyben Ez az írás a komprehenzív iskolafejlesztéssel „hivatásosan" vagy szakértői minőségben, és sokszor csak „lelkesedésből" foglalkozók számára készült. Személyes hangvételű írás, nem felkérésre készült. Nem feladatterv, hanem egy eszmefuttatás arról, hogy általában hogyan lenne érdemes belekezdeni a komprehenzív iskolafejlesztésbe. Elvi kérdésekről kívánok írni, általános feladatkljelőlésről, egyfajta stratégiáról. Nem mondok vele semmi újat, hogy a komprehenzív iskolafejlesztés területén az eddigi próbálkozások Magyarországon meglehetősen kudarcosak voltak, bár sokat tanultunk belőlük. (A továbbiakban a többes szám első személy a változatos irányítás alatt a fejlesztési folyamatokban részt vevő szakemberekre vonatkozik.) Mi lehetett vajon e kudarcok oka? A sok ok között a jelentősebbek a következők: 1. Szinte mindegyik esetre igaz, hogy a velünk kapcsolatba került iskolákat fenntartó önkormányzatok ellenségesek voltak, nem hogy nem támogatták a fejlesztést, szinte minden esetben kimutathatók konkrét ellenakciók is. 2. Az érintett pedagógusok döntő többsége nem volt soha érdekelt a komprehenzív irányú fejlesztésben, lehet, hogy ilyen érdekeltség - túl a pedagógiai munka egy adott színvonalához, egyfajta igényességhez fűződő vagy egy eszme és nevelési kultúra melletti elkötelezettséggel kapcsolatos érdekeltségen - nem is létezik. Kimutatható a legtöbb esetben, hogy a pedagógusok ellenállása, sőt, a konkrét ellenakcióik is szerepet játszottak a fejlesztések meghiúsulásában. Ezt a két okot tartom döntőnek, nem elhallgatva, hogy saját súlyosnak is tekinthető hibáink, ügyetlenségünk, nem megfelelő taktikánk és sikertelen vagy balul sikerült konkrét lépéseink is biztosan szerepet játszottak. Nem is akarom ezeket bagatellizálni, de az a véleményem, hogy az előbbi két ok sokkal inkább meghatározó. A két ok mögött pedig a magyar társadalom állapota áll, amennyiben a magyar társadalomnak nincs olyan számottevő rétege vagy foglalkozási csoportja, vagy értelmiségi csoportja, amely igazán komolyan venné ma az esélyegyenlőtlenségek növekedésének hatásait. A leszakadás megállítása, az esélyegyenlőtlenségek csökkentése nem jelenik meg valódi, hatékony társadalompolitikai programként, annak ellenére, hogy hangzatos szövegekkel, programleírásokkal Dunát lehetne rekeszteni. A fejlett országokban léteznek hatékony vagy legalábbis nem nulla hatékonyságú elképzelések és gyakorlat is az esélyegyenlőtlenségek, és benne az iskolai esélyegyenlőtlenségek csökkentésére. Messzire vezetne most annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a kapitalista társadalom körülményei között hogyan lehetségesek egyáltalán, és konkrétan hogyan alakulnak ki ilyen mechanizmusok. Nem készültem fel ennek elemzésére, de az tény, hogy ilyenek mechanizmusok léteznek, és hatnak is. Elég most példaként a számunkra különben is fontos komprehenzív iskolarendszerekre gondolni, azokra az országokra és oktatási rendszerükre, amelyekben - egy szűk, a saját iskoláiért tandíj formájában nagyon