Korszerű oktatás - korszerű térkép [antikvár]

A térképek, atlaszok ma már közelfogadottan a tankönyvvel együtt elsőrendű munkaeszközei az oktatásnak, használati tárgyai a földrajz és a történelem óráknak. Vagy legalábbis annak kellene lenni, s ha ez nem így van, akkor vagy az eszköz, vagy a felhasználó a hibás. Korszerű történelemoktatás ma már nem képzelhető el a térbeli és időbeli tényezőket bemutató térképek nélkül. S amennyire a korszerű tankönyvek ma már nem a megtanulás, hanem a mind önállóbbá váló megismerés forrásai, olyannyira a térképek sem a tananyag illusztrálására, hanem a megismerésre nevelésre szolgálnak. Az oktatás korszerűsítése túlzás nélkül mondható, hogy bár nem kevés vívódással, de a tankönyvek forradalmát eredményezte, s kialakította a munkatankönyv típusát, ugyancsak megköveteli az iskolai térképek és atlaszok forradalmi átalakítását; a munkatérkép típusainak a kialakítását. Ezt az igényt egyaránt érzékelik az oktatás és a kartográfia szakemberei, tanárok, térképtervezők, térképrajzolók, a közoktatás különböző területein dolgozók. Egyre inkább kialakul az a nézet, hogy az új, munkatérkép kérdéseit csak közös összefogással lehet megoldani. Ez a felismerés eredményezte, hogy 1981. október 7-8-án a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, a Magyar Történelmi Társulat, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal és az Országos Pedagógiai Intézet együttes kezdeményezésére és meghívására immár másodszor gyűltek össze Budapesten az iskolai térképkészítés és felhasználás hazai és külföldi szakemberei, hogy feltárják a korszerű iskolai térképek készítésének a problémáit és együtt keressék azok megoldásának a módozatait.