Középiskola után... [antikvár]

Kedves Fiatal Barátunk! Lehet, hogy meglep a személyes hang, amellyel megszólítottunk Téged, mert valószínű még sosem találkoztunk, vagy ha netalán elmentünk egymás mellett az utcán, még nem válhattunk kedves ismerősökké. Valóban sok mindent nem tudunk Rólad. Lehetsz ifjú hölgy vagy fiatalember, de nem ismerjük termetedet, nem tudjuk, hogyan hordod a frizurádat, viselsz-e szemüveget, milyen a hajad, szemed színe, mi a kedvenc időtöltésed, hogyan vélekedsz a világról, s benne a magad szerepéről. Mégis egynémely dologban ismerősnek tekinthetünk, hiszen nagyon sok hasonló társaddal nap mint nap találkozunk munkánk során. Valószínű, hogy 18 év körüli, a felnőttkor küszöbén álló, középiskolai tanulmányaidat már befejezett, vagy hamarosan befejező, sajátos élethelyzetben lévő fiatal vagy, életed első, igazán jelentős fordulópontjához érkeztél, és most birkózol a továbblépés sajátos dilemmáival.