Bővebb ismertető
Előszó
Több szempontból is egyedülálló válogatást tart kezében a kedves olvasó. A nevelés és a társadalom összefüggésének témáját már sokan sok szempontból vizsgálták, és alkottak elméleteket róla. Ez a szöveggyűjtemény egyedülálló, mert olyan hazai szerzők tollából született munkákat tömörít, akiknek a nevelés és a társadalom összefüggése mást-mást jelent. Nem köti össze a munkákat tematikusan egy-egy elméleti iskolába vetett bizalom vagy hasonló akadémiai háttér. A szerzők a pedagógia, a szociológia, a pszichológia területén oktató szakemberek. Mindannyian a Kodolányi János Főiskola tanárképzésében oktatnak, és oktatási tapasztalataikat a diákok igényeivel összevetve alkották meg munkáikat. A cikkek tehát sokrétűek, témáik az elmélet és a gyakorlat spektrumán (már amennyiben létezik ilyen) szétszórtan helyezkednek el.
GALICZA JÁNOS a gyermeki fejlődés és a környezet kapcsolatának egyik legérdekesebb témáját tárgyalja (Követelés és értékelsajátítás), és szolgál sok tanulsággal leendő pedagógusok és szülők számára. A követelés és autonómia kapcsolatának témája örökérvényű, s ezt most a szerző a szakirodalom és saját gondolatainak vegyítésével tárgyalja.
Rendkívül időszerű témáról olvashatunk PERJÉS ISTVÁN munkájában (Korszerű ismeretek és tantervi fejlesztések). Az esszenciális és a diszkurzív tantervfejlesztés különböző módszereit ismerteti a szerző, és teszi le a voksát az utóbbi mellett. A megismerő ember mellett az emberi megismerést hangsúlyozza, és kínál ezzel egy alaposan kidolgozott elméleti tantervfejlesztési alternatívát. A cikk témájában túlmutat a tantervfejlesztésen, érdekes olvasmány minden neveléssel foglalkozó szakember számára.
Nem kevésbé aktuális témával foglalkozik SÁNTHA KÁLMÁN, aki cikkében részleteiben meríti ki az alternatív iskolák jellemzőit, s hasonlítja össze a tradicionális és az alternatív iskolamodelleket (Alternatív koncepciók az iskolában). A szerző mindezt olyan harmonikus rálátással teszi, mely teret enged az alternatív modellek erősségének és gyengéjének bemutatására is.
Lénárd 1910-ben született, Budapesten. 1918-tól Bécsben élt, ahol 1938-ban orvosi oklevelet szerzett. Még abban az évben Olaszországba költözött, ahol 1946-49 között a római Magyar Akadémia orvosa volt.
1951-ben Brazíliában telepedett le; a Dona Emma német telepes falu orvosaként. 1951-58-ban a Kultúra (Sao Paulo) című folyóirat főmunkatársa, 1968-70-ben a Charleston College (USA) görög és latin tanára. Olaszul főként művészeti, orvos- és művelődéstörténeti tanulmányokat jelentetett meg; verseit németül, prózai műveit angolul, magyarul és németül írta. Saját maga illusztrálta könyveit. A Brazíliában orvosként töltött nehéz, de izgalmas évekről a Völgy a világ végén című memoárban számol be, de irodalmi körökben elismert latin műfordítása Milne Micimackója is.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Völgy a világ végén (1967), Lehet valamivel kevesebb (1967), Római történetek (1968), Egy nap a láthatatlan házban (1969), A római konyha (1989)