Bővebb ismertető
A nyolcvanas-kilencvenes évtized oktatásügyi változásai közül talán a decentralizációt kíséri a legtöbb figyelem. Alig van olyan ország - beszéljünk akár a legfejlettebbekről, akár az elmaradottakról ahol ne jelentek volna meg a helyi és intézményi önállóság növelésére, a társadalmi partnereknek a döntéshozatalba való bevonására irányuló törekvések. E változásoknak sokféle oka van, a költségvetési igények és lehetőségek közötti szakadéktól kezdve az oktatás minőségének javítására és a rendszerek dinamizálására való törekvésen át az állami hatalom mindenütt megfigyelhető legitimitásvesztéséig. A decentralizáció sok problémára választ ad, azonban újabb problémákat is szül. A nagyobb helyi önállóság új állami irányítási eszközök használatát teszi szükségessé, megnöveli az egyes szereplők közötti kommunikáció és kölcsönös tanulás jelentőségét, a sokféleség menedzselésének nehézségeivel szembesíti az irányítókat. A decentralizáció különösen nagy kihívást jelent azokban a kelet-közép-európai országokban, amelyek évtizedeken keresztül szoros központi irányítás alatt működtek, és amelyekben a helyi és az intézményi önállóság megteremtését sokkal inkább a gyors politikai demokratizálódás kényszere, mintsem a tudatos és kidolgozott ágazati politikák alakították és alakítják. A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, ezeknek az országoknak a tapasztalatairól ad áttekintést. A kötetben található tanulmányok kétféle forrásból származnak. Az első öt egy olyan programból született, amelyet a Világbank Gazdaságfejlesztő Intézete (EDI) kezdeményezett és irányított. Ennek keretében kelet-közép-európai országok oktatásügyi szakértői - egy közösen kidolgozott elemző keret felhasználásával - saját országuk közoktatási rendszerében vizsgálták a decentralizáció hatásait. A programban öt ország: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Románia vett részt. Az elemzések közül négy kisebb terjedelmű; ezek a Világbank szakértői által lerövidített és megszerkesztett változat magyar fordításai.