Oktatásügyi kutatások 1. [antikvár]

Mintegy másfél évtizede a hazai pedagógia jellegzetesen belterjes, elsősorban az iskola belső világára irányuló vizsgálódásai egy sor nagy távlatú, egyszerre több tudomány területet is érintő kutatással egészültek ki. Nemzeti történetünkben párja nélkül való szellemi összefogással elkészült az ezredfordulóra esedékesnek vélt műveltség tartalmi koncepciója. Éveken át jelentős erőket foglalkoztatott a köznevelési rendszer időszerűnek tűnő szervezeti átalakításának terve. Közvetlenül küszöbön állónak látszott a szocialista nevelőiskola országosan általános megvalósítása. Azóta tudjuk, hogy az út, amely még előttünk áll, hosszabb; hogy a lényeget tekintve változatlan céljaink elérése az oktatásügyben is még sok-sok erőfeszítést kíván, nem utolsósorban az elmélet területén. Az Oktatáskutató Intézet feladatai már ennek a felismerésnek a jegyében alakultak. Az itt megindult munka számos eredménye önálló kiadványok, tanulmányok, előadások formájában eddig is széles körben vált ismeretessé. A kutatási tematika szerteágazó volta következtében azonban szinte mindig csak valamelyik részletében, mintegy esetlegesen, az oktatáspolitika legtágabb összefüggéseitől az alsó tagozati oktatás-nevelés tartalmi és módszertani megújításáig terjedő tematikai spektrum egy-egy szelvényében. Ezért az Oktatásügyi Kutatások e kiadvánnyal induló köteteinek az is rendeltetésük, hogy a különböző területeken folyó kutatások termésének közzétételén túl érzékeltessék szoros összetartozásukat. Kölcsönös összefüggésük legmélyebb alapja, hogy egyrészt a leginkább összetett és gyakran egymástól távolinak tűnő gazdasági-kulturális-politikai folyamatoknak is alighanem a legérzékenyebb társadalmi metszéspontja éppen az iskola, másrészt az iskola működésének, az ott dolgozó pedagógusok munkájának eredményessége az egyéni és a közösségi élet minden területén az előrejutás meghatározó tényezője.