Tanulmányok a német közoktatási rendszerről [antikvár]

Előszó A „Tanulmányok a német közoktatási rendszerről" című könyvvel hat tanulmányt tart a kezében az Olvasó, melyek így összegyűjtve igyekeznek átfogó pillanatképet adni a német közoktatási rendszer aktuális helyzetéről, különös tekintettel az oktatáspolitika és a neveléstudományi vita „európaizálódására", az Európai Unió Lifelong-Learning-koncepciójának adaptációjára, a migráns hátterű, a szintó és roma, valamint a hátrányos helyzetű tanulók helyzetére az oktatási rendszerben. Az 1990-es évek óta a német oktatásügyben mélyreható reformok zajlanak. Ennek többféle oka is van, mint például az NDK és az NSZK újraegyesítése és oktatási rendszereik egymáshoz igazítása az 1990-es évek elején, vagy később a nemzetközi összehasonlító tanulmányok, elsősorban a PISA-felmérés hatása. Legkésőbb az ezredfordulótól pedig az Európai Unió „Lifelong Learning" elnevezés alatt ismert oktatáspolitikai koncepciója határozza meg Németországban az oktatási rendszerben történő változások irányvonalát. Németország az EL//.//e/o/ig Learning-koncepciójának adaptálása során (oktatás)politikáját, intézményeit és annak felépítését nem „mechanikusan", azaz nem az EU-előírások egyszerű átvétele révén alakítja, hanem mindig saját nemzeti érdekeinekfigyelembevéteiével valósítja meg azt. Ez a tendencia világosan kimutatható mind a németországi oktatáspolitikában mind a neveléstudományi vitában. Az inkluzív iskola koncepciója - amely arra törekszik, hogy az iskola világát olyanná tegye, hogy az lehetőleg minden Németországban tanuló iskolás gyerek egyéni, sajátos igényének megfeleljen és így mindenki számára egyenlő oktatási esélyt biztosítson-szintén a nemzetközi (elsősorban európai) oktatáspolitikai diskurzus alapján vált vezérelvvé mindaz oktatáspolitikai mind a neveléstudományi diskurzusban. Ez a vita Németországban szorosan összefonódott a PISA-felméréssel kapcsolatos diskurzussal -főként ami a migráns hátterű tanulók iskolai eredményeit illeti: A nemzetközi összehasonlító PISA-felmérések kimutatták, hogy Németországban a migráns hátterű tanulók (akik általában alacsonyabb társadalmi rétegekből származnak) teljesítményszintjeáltalában nem éri el a kívánt szintet. Ezen eredmény jelentőségét erősen megnövelte a 2015-ös évi migrációs hullám, melynek eredményeként a migráns hátterű tanulók száma megsokszorozódott. A már évtizedek óta Németországban élő és 1998 óta elismert nemzeti kisebbségnek számító szintó és roma kisebbség helyzete az oktatási rendszerben erős hasonlóságot mutat a-sokkal később bevándorolt-migráns hátterű tanulókéval: Közös jellemzőjük, hogy egy átlagos német állampolgárral összehasonlítva mindannyian hátrányos helyzetűnek tekinthetők. A migráns hátterű, valamint a szintó és roma tanulók tanulmányi eredményességének kérdése egyrészt azért probléma, mert a német oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitűzése a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása a demokratikus participáció megteremtése érdekében. Másrészt mert az ország gazdasági erejének megtartásához a humántőke fejlesztését elengedhetetlen feltételnek tekintik (BMBF 2001). Ezen (oktatás)politikai illetve gazdasági megfontolások megegyeznek az Európai Unió oktatás- és foglalkoztatáspolitikai irányvonalával. Emiatt az oktatáshoz való hozzáférés bővítése a Német