Tanulói utak [antikvár]

Elöljáróban A kilencvenes évek hazánkban a gazdaság, a munkaerőpiac változásainak, illetve az oktatási expanzió, az oktatási rendszer szerkezeti átalakulásának évtizede volt. A szerkezeti változások mindenekelőtt a középfok szintjét érintették, jelentős mértékben átalakítva annak mind horizontális, mind vertikáhs szerkezetét. Számos elemzés született a rendszerszintű változásokról, az átalakulás intézményi oldaláról, jóval kevesebbet tudunk azonban arról, hogy mindez hogyan befolyásolta a továbbhaladási folyamatokat, a tanulók iskolai és későbbi pályaútját, életesélyeit. Nemzetközi tendenciák elemzése azt mutatja, hogy a hazai változások a fejlett országokban általában megfigyelhető irányba mutataak, eszerint túhiyomórészt az iskolában eltöltött idő meghosszabbodása tapasztalható az oktatás megtérülése és a tanulás iránti társadalmi igény erősödése következtében. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető a kilépést követő szakasz, azaz a tanulás és a munkába állás között eltelt idő meghosszabbodása, valamint az a jelenség is, hogy a tanulói, illetve pályautak linearitása változóban van: a tanulás és a munka nem egymást követi az életpálya során, hanem egymással párhuzamosan vagy váltakozva fordul elő. Mindezzel összefüggésben az oktatási rendszer fő továbbhaladási irányain át vezető „királyi" utak kizárólagossága és egyértelműsége is megkérdőjeleződik, sokféle legitim tanulási út válik párhuzamosan lehetségessé (From Initial , 2000). Magyarországon az oktatási rendszer szerkezeti változásai, illetve ezekkel összefüggésben az iskolai és pályautak alakulása kapcsolatot tart mind a rendszerváltás, mind a demográfiai helyzet, a mimkaerőpiac és az oktatáspolitika változásaival. Az iskolázottság teldntetében a Idlencvenes évek közepétől határozott javulás tapasztalható az oktatási rendszerből felsőfokú végzettséggel vagy legalább érettségivel kilépők arányát tekintve: az évtized a középiskolai oktatás kiterjedésének, s ezzel párhuzamosan a szakiskolai oktatás visszaszorulásának időszaka volt. A pozitív változásoknak azonban van árnyoldala is: a kevesebb mint 8 osztállyal rendelkezők aránya az elmúlt években stagnált, majd 1999-ben emelkedett, míg a 8 osztállyal a munkaerőpiacra lépők száma 1998-ig enyhén nőtt. Ez azt mutatja, hogy a társadalmi polarizálódás ezen a területen is érezteti hatását: akik régebben szakmrmkás- vagy szakiskolai bizonyítványt szereztek, azok vagy feljebb tudtak lépni, vagy egy szinttel visszaestek (Sugár, 2003). Ugyanezen évtizedben alakult át radikálisan az oktatási rendszer is, melynek változásai szintén nagymértékben kihatnak az iskolázottság jellemző folyamataira. Az oktatási rendszer strukturális átalakulásairól azonban ebben az időszakban elmondható, hogy jellemzően nem oktatáspolitikai szándékok, tudatos törekvések mentén zajlottak, hanem nagyobbrészt spontán történésekre, társadalmi, gazdasági és intézményi érdekek összegződésére vezethetőek vissza (Halász-Lannert, 2000; 2003). A változások jelentős mértékben az iskolázottság felértékelődése következtében történtek, ami az oktatás hozamának növekedését, az alacsony iskolázottság további leértékelődését eredményezte. A következmény az iskolázás általános kiterjedése, az iskolázottság emelkedése, ezzel a leszakadás veszélyének erősödése, az iskola és az iskolarendszer szerepének átalakulása, az egyes szintekhez kapcsolódó bizonyítványok presztízsének változása, az egyéni döntések és stratégiák jelentőségének növekedése lett. A tipikus tanulási útvonalak és ezek főbb változásai a kilencvenes években a középfokon a következők. • Gimnázium: a ginmázium 4 évfolyamos, elsősorban továbbtanulásra felkészítő program. A 4 évfolyamos gimnáziumi képzés mellett a kilencvenes évek elejétől a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi osztályok indulásával a rendszerben korábbi beiskolázási pontok nyíltak 10 és 12 éves korban. Más gimnáziumtípusokban (például korábban a két tannyelvű gimnáziumokban, újabban a nyelvi előkészítő évfolyamokon) tanulók számára a 0. évfolyam jelentett egy évvel hosszabb tanulást. A gimnáziumi oktatásban részt vevők aránya jelentős mértékben növekedett a vizsgált időszakban a középiskolai expanzió következtében: 21%-ról (1990/1991) 31,6%-ra (1999/2000) nőtt az általános iskolát végzettek körében a gimnázium 9. évfolyamára lépők aránya (Lannert-Mártonfi, 2003).