Utolsó pár előre fuss [antikvár]

ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! Ön egy olyan kiadványt tart a kezében, mely megpróbálja a Szakiskolai Fejlesztési Program tapasztalatait bemutatni. A kötet szerzői azok a kollégák, akik mint tanárok és szakoktatók vesznek részt a képzésben, résztvevői a Szakiskolai Fejlesztési Programnak. Ajánlom tehát ezt a könyvet mindenki számára, aki érdeklődik a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók képzésének, nevelésének nehézségei iránt, aki meg akar ismerkedni az ilyen fiatalokat oktató a pedagógusok tapasztalataival. Amikor felkérést kaptam arra, hogy írjak egy rövid bevezetőt e könyvhöz, a feladatot nagyon szívesen vállaltam el, mivel egyike vagyok azoknak, akik a program bölcsőjénél jelen voltak, valamint hosszú ideje foglalkozok e fiatalok képzési és munkaerő-piaci problémáival és meggyőződésem, hogy a program hasznos és a program folytatása sőt kiterjesztése fontos és elengedhetetlen feladat a programban támogatott fiataloknak, a gazdaságnak és az egész országnak. A könyvben megjelenő tanárok közvetlen „elszenvedői", résztvevői a programnak, írásaikat egy pályázatra adták be. Abban a szerencsében volt részem, hogy módom volt a beérkezett pályaműveket a véglegesítés előtt elolvasni és véleményt mondani. Személyes érintettségem miatt különös figyelemmel olvastam e kötetben megjelenő írásokat és őszintén szólva nagyon örültem a beküldött cikkeknek. Némi kétségem voltak arról, hogy a beérkező anyagok meg fognak-e felelni a megjelenéssel kapcsolatos követelményeknek. Szerencsére kétségeim nem váltak be. A beérkezett pályaművek sokoldalúan mutatják be a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok képzésével kapcsolatos kérdéseket, érzékeltetik mindazon nehézségeket, melyekkel az e fiatalokat oktató tanároknak meg kell küzdeni. Az írásokból igazán érződik az a régi megállapítás, hogy azokat a tanulókat könnyű tanítani akik tanulni akarnak. Sokkal nehezebb dolga van azoknak a tanároknak, akik tanulói ellenállnak és feleslegesnek tartják az iskolát. A 70-es, 80-as években ebben az iskolatípusban még együtt voltak a jó és a gyenge tanulók. Ma a szakiskolákban nincsenek, vagy igen kis számban vannak „jó tanulók", ők elmentek a szakközépiskolába. Erre tekintettel felfogásom szerint a ma szakiskolában tanuló fiatalok mindegyike hátrányos helyzetűnek tekinthető. Ezen belül is leghátrányosabb réteg a szociálisan hátrányos fiatalok csoportja, melyen belül kiemelkedően nagy számmal vannak a cigány származású fiatalok. A ma tanárának más pedagógiai módszereket kell alkalmazni. A pedagógiai kultúrát kell fejleszteni. Ennek egy nagyon fontos példája a Szakiskolai Fejlesztési Program. Az írások képet adnak az új módszerek alkalmazásának tapasztalatairól. Meggyőződésem, hogy ellentétben a ma hallható elképzelésekkel e programot nem befejezni, hanem kiterjeszteni kell! Jakab János