VI. Civil Foglalkoztatási Konferencia [antikvár]

Bevezető Dr. Bényei Andrásné - Apró Antal Zoltán Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége BEVEZETŐ „En dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. " (József Attila: Dunánál, 1936. június) KEDVES OLVASÓ! Ön a VI. Országos Civil foglalkoztatási Konferencia kötetét tartja a kezében. József Attila verséből való idézet a munkáról, a közös munkáról is szól, amelyet mindenkinek el kell végeznie, legyen az egyszerű polgár, vagy a polgárok, az állam, a munkaadó által létrehozott szervezet tagja. Ahhoz, hogy életünk, egzisztenciánk, biztonságunk létrejöjjön, végig kell beszélni lezáratlan vitákat, rendezni végre közös dolgainkat. Most is ez az elsődleges cél. Hét év telt el az első, hasonló célú rendezvénytől - máig nem látható okok miatt 2008-ban nem került rá sor -, azonban a téma, a foglalkoztatás és benne a civil szervezetek szerepe, a forrásgazdákkal való együttműködése fontossága mit sem változott. Sőt, a másfél éve ránk tört gazdasági, morális, ebből szinte azonnal bekövetkezett foglalkoztatási válság még inkább ráirányítja ezekre a lezáratlan dolgokra a figyelmet. Most is a foglalkoztatást érintő tevékenységekről és szervezetekről, azok párbeszédéről, kooperációjáról, lehetséges együttműködéséről és az együttműködés zavarairól fogunk beszélni. Hol vagyunk és mi történi a munka világában körülöttünk? A válság a fejlett gazdaságok munkapiacát is megrendítette. Nyugat-Európa munkaerőpiacának legkritikusabb területei a következők voltak: • Demográfiai arányváltozás, a népesség elöregedése • A gazdasági aktivitás és foglalkoztatás relatíve alacsony színvonala, különösen Európa déli zónájában (pl. Spanyolország, Közép-, és Délolaszország, Görögország) • A munkanélküliség magas szintje • A munkaerőpiac nem kellő rugalmassága (pl. az atipikus foglalkoztatási formák nem kellő elterjedtsége) A 2004-es, 10 országot, köztük hazánkat, majd az azt követő 2007-es, akkor már csak két országot (Románia és Bulgária) érintő csatlakozási hullám hamar lehűtötte azokat a várakozásokat, amelyek a korábbi piacok bővüléséből bekövetkező fogyasztásbővülésre, lassú, de tartós gazdasági emelkedésre épültek. Némely, ma már gond nélkül állíthatjuk, hogy túlzó vélemény szerint a kibővült uniós közösség a térséget a globális