XXVII. Országos Tudományos Diákköri konferencia - Biológia szekció [antikvár]

Köszöntő Magyarországon régi, nemes hagyományai vannak az önképzőköröknek. Rájuk gondolva versmondó- és színjátszókörök, kezdő irodalmi szárnypróbálgatások, az első, az átlagosnál többet-tudni-vágyást érzékeltető tanulmányok emlékei elevenednek fel bennünk. Nem a jog-, az eszme folytonossága az, ami hozzájuk kapcsolja a tudományos diákköröket. Eleinte, a diákköri élet hajnalán még sok volt a spontán jelleg. Formális, az országos konferenciára „minősítő" jellegű helyi konferenciák még nem voltak. Megéltem viszont, és örömmel emlékezem rá, hogy voltak rendszeres diákköri összejöveteleink, ahol az érdeklődő biológus hallgatók találkoztak, függetlenül tanszéki hovatartozásuktól, és így folyamatosan tájékozódhattunk egymás tevékenységéről. A hallgatóság létszáma a mainál csekélyebb volt, a különböző évfolyamokhoz tartozó hallgatók ismerték egymást, és az oktatók is személyesen ismerték hallgatóikat. A kutatásokben eleinte a kevéssé költség- és műszerigényes, „természetkutató" jelleg volt az általános. Sok volt a közös kirándulás, gyűjtőmunka, igényes laboratóriumi munkára csupán néhány tanszéken nyílt lehetőség. Voltak diákköri táborok is, pl. 1981.-ben Eger mellett, a KLTE egyetemi kutatóházában az ELTE és a KLTE közösen szervezett „nyári iskolát", ahol neves professzorok is voltak az előadók között, így Jakucs Pál, Juhász-Nagy Pál, Koch Sándor és Vida Gábor. Már a 60-as évek derekától erősen érződött a biológia iránti fokozott érdeklődés! így 1965-ben, Budapesten a 24 matematikai, 23 fizikai és 29 földtudományi dolgozattal szemben 57 volt a biológiai! Az országos konferenciákon eleinte az előadások zöme a „klasszikus" biológiai tudományok területeiről került ki, de főleg a 80-as évektől egyre inkább jelentkeztek a rohamos fejlődésnek indult irányok is, mint a biokémia, a genetika, a mikrobiológia és az ökológia. Ennek egyaránt voltak mennyiségi és tartalmi jellemzői. A 80-as évektől egyre több lett az olyan hallgató, aki kutató munkáját vagy egyetemi tanszékekhez csatlakozó akadémiai kutató csoportokban vagy kutatóintézetekben végezte. A 90-es évekre a biológiai szekcióban előadott dolgozatok száma megközelítette a 200-at, a résztvevő hallgatóké pedig a 250-et. Az alszekciók száma hamarosan 20 fölé emelkedett, jelezvén azt, hogy megérett a helyzet arra, hogy a biológiai szekció önállóvá váljék. A rendező egyetemek nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy immár a határainkon túlról is, egyre nagyobb számban összegyűlő hallgatók élményekkel gazdagodjanak, és dolgozataik összefoglalói a kongresszusi kiadványokhoz hasonló esztétikus formában, színvonalas tartalommal jelenhessenek meg. Ebből a szempontból a három legutóbbi diákköri konferencia már új fejezetet nyitott a diákköri konferenciák történetében. Megmutatva azt, hogy e konferenciák résztvevői közül sokan lesznek azok, akik az új rendszerű doktori képzésben folytatják tanulmányaikat és kutató munkájukat, de sejttetve azt is, hogy felsőoktatásunk küszöbön álló reformja a diákköri mozgalom számára is új kihívásokat hordoz. Hányan lesznek hallgatóink közül olyanok, akik az első 6 félév, a B.Sc. szintet megcélzó zsúfolt programja mellett (vagy annak ellenére is?) képesek lesznek komoly diákköri tevékenységet is folytatni? Most Pécs veszi át a képzeletbeli stafétát, a római időkre visszanyúló történelmi hagyományú, mediterrán hangulatú, pezsgő szellemi életű örökifjú egyetemi város. Ahol iskolateremtő biológus professzorok, tudósok, kutatók, tanárok alkottak, és ahol most a jövő kutató nemzedéke próbálgatja szárnyait. Remélem és kívánom, hogy a hosszú februári tél után és Húsvét ünnepe előtt már a kibontakozó tavasz derűlátása, új gondolatokat inspiráló sugarai éltessék, segítsék tovább a diákköri szellemet. Debrecen, 2005. február 13. Dr. Varga Zoltán egyetemi tanár OTDT Biológia Szakmai Bizottság elnök