Óvár, Óvár... [antikvár]

Védőborítója enyhén kopottas, szélein kissé szakadozott. Előzéklapján tulajdonosi névbejegyzés.
Az évfordulók szokásos, illendőségből kötelező, neveket és évszámokat felsoroló száraz megemlékezéseitől eltérően e könyv megeleveníti a magyar agrártudományok bölcsőjének, a magyaróvári akadémiának 150 éves múltját. Az ősök kelnek életre, reményeiket és csalódásaikat, a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése, a kutatómunka feltételeinek a biztosítása érdekében folytatott küzdelmeiket ismerteti meg az olvasóval. A szerző levéltárakban sárguló és porosodó iratok, szenvedélyes sajtóviták, elkeseredett hangulatban papírra vetett panaszok alapján rajzolja meg az ősök portréit; az intézet szellemi alapítójának, az óvári főhercegi uradalom jószágigazgatójának, Wittmann Antalnak fáradozásait, a bécsi kormány által Hohenheimből Óvárra hívott Pabst Henrik Vilmosnak magabiztos kezdeményezéseit és tévedéseit, majd Masch Antal négy és fél évtízedes bölcs irányító munkáját. Igazgatósága alatt nőtt fel az a "nagy tanári kar", amely a századforduló éveiben oktató és kutató munkájával az akadémiát európai hírűvé tette és a magyarországi mezőgazdasági kísérletügy intézményeinek az alapjait megvetette. Cselkó, Cserháti, Hensch, Kosutány, Linhart, Sporzon, Thallmayer és Ujhelyi lankadatlan munkásságának állít emléket. A körülményeket tárja elénk, amelyek között dolgoztak. A későbbi generációk mindig az ő munkásságukat tekintették követendő példának, s így tekintenek rájuk a főiskola mai tanárai is, akik sokkal kedvezőbb feltételek között végezhetik oktató és egyre szélesedő kutató munkájukat, mint elődeik bármikor. A könyv a tanároknak a főiskola hírnevét megteremtő és megőrző munkája mellett a régi gazdászéletet is bemutatja. A későbbi neves tudósok első szárnypróbálgatásai színhelyének, a hallgatók gazdasági egyletében folyt, sokszor szenvedélyes szakmai és politikai vitáknak a légkörét idézi, a sportversenyeknek, a kávéházi mulatozásoknak, a ballagásoknak hangulatát eleveníti meg. A hallgatóság és a tanárok bensőséges kapcsolatát, vagy néha-néha felmerülő ellentéteit ismerteti meg az olvasóval, miközben a gazdászélet ifjúságot vonzó, kedves emlékekkel megtöltő varázsának okait bogozza. A főiskola történetének mintegy háttereként felvázolja a változó korok politikai légkörét, nem túlozva a fényt és nem takargatva az árnyoldalakat. Másfél századról ad számot, úgy ahogy történt. Sokak számára emlékeket idéz, de az ősök küzdelme mindenki számára tanulságot szolgálhat.