Óvodai nevelés 1973. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

EZT OLVASTUK „ , jövőnk építésének. Szakemberképzésünknek kulcskérdése a szocialista közoktatás magasabb szintre emelése." (Az MSZMP KB állásfoglalása a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a tennivalókról. Népszabadság 1972. november 17.) „Az iskolába lépő gyermekek könnyebben leküzdik az első akadályokat, ha megelőzően óvodába jártak." (Az MSZMP KEi határozata az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Köznevelés 1972. 14. szám.) „Minden nemzedék mindig felelős azért az időszakért, amelyben él — és utódain keresztül a következő emberöltőkért is . Az óvodáskorúak intézményes nevelése legfontosabb társadalompolitikai feladataink egyike. A társadalmi igény az óvodai elhelyezésre ma már csaknem százszázalékos. A női foglalkoztatottság a fővárosban eléri a 87 százalékot, s vidéken is egyre nagyobb a dolgozó nök száma . . . A negyedik ötéves terv eredetileg 39 ezer óvodai férőhely-növekedést irányzott elö. Ez a tervszám éppen a jelzett összefogások ígérete alapján 51 200-ra növekedett. Probléma még egyebek között az építőipari kapacitás hiánya, a könnyűszerkezetes építési mód jelenleg még nem gazdaságos volta, illetve az óvodáknál alkalmazott lassú, hagyományos építési mód, emellett az óvodaépítés nem is premizált, mint a lakásoké Miközben feszítenek a férőhelygondok, a világon mégis az elsők között szerepel színvonalát tekintve a magyar óvodák nevelési programja. A tavaly bevezetett új nevelési rendszer a fokozott önállóságra nevelés mellett oldottabb foglalkozásokkal az ideális otthoni légkört igyekszik megközelíteni". (I^ég-rády Eszter: Óvodai helyzet Magyarországon, Népszava, 1972. okt. 22.) Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól tárgyalt a Szolnok megyei pártbizottság. „Első látásra úgy tűnik, hogy az óvodáztatásban megyénk helyezése jó. Csaik három községünk van, amelyikben nincs óvoda. Települési viszonyaink sajátos következménye ez. Viszonylag sok a nagyközségünk. Ezt tekintve viszont sokkal jobban kellene állnunk. Ha ehhez hozzávesszük azt a megyén belüli sajátos ellentmondást is, hogy pl. a járások között a kunszentmártonibam a gyerekek 66 százaléka, a törökszentmiklósiban viszont csak 46 százaléka, a városok között Szolnokon a gyerekek 86 százaléka. Törökszentmiklóson alig több mint ennek a fele jár óvodába, akkor gondjaink nyilvánvalóak". (Dr. Majoros Károly, a Szolnok megyei pártbizottság titkára. Szolnok megyei Néplap, 1972. nov. 4.) „Még ebben az ötéves tervben szükséges újabb állami és társadalmi összefogással anyagi alapot létesíteni és kapacitást biztosítani az óvodák építésére — elsősorban Szolnokon és Jászberényben, hogy csökkenjen az óvodák túlzsúfoltsága és biztosítva legyen az újabb óvodáztatási igény kielégítésének legalább egy része. Az ötévesek iskolai előkészítését célszerű kötelezővé tenni, s azok időtartamát a lehetőség szerint növelni". (Sípos Károly, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese, Szolnok megyei Néplap, 1972. nov. 4.) „Bács megyében kiemelt feladatként kezeliis az óvoda- és napköziotthon-hálózat fejlesztését. A negyedik ötéves tervben előirányzott óvodafejlesztési programot az elmúlt 2 évben már megvalósították, s ebben nagy szerepet játszott a társadalmi összefogás, a vállalatok, üzemek anyagi segítsége és társadalmi mun-Itája. Az igények mégis meghaladják a lehetőségeket. Gondot okoz az óvodák fenntartása, működtetése. Az üzemek kollektívái szívesen segítettek, de az óvodák és napköziotthonok működtetését és fenntartását a részesedési alap terhére már nem tudják támogatni. Ezért javaslom a Pénzügyminisztériumnak és az Országos Tervhivatalnak, mérlegeljék, hogy a gazdasági szervek adózatlan nyereségük terhére segíthessék e fontos intézmények fenntartását". (Dr. Gajdócsi István képviselő felszólalása az 1972. dec. 12. országgyűlésen, Népszabadság, 1972. dec. 13.) „Az ötéves terv óvodai programja a tanácsok és a vállalatok összefogásával minden bizonnyal teljesül, sőt túl is teljesülhet. Arra azonban a tanácsoknak ügyelniük kell, hogy a fejlesztés és a fenntartás összhangban legyen, ne akkor gondolkozzaraak az óvoda fenntartási költségeinek az előteremtéséről, amikor az intézmény már megépült Az igények teljesebb kielégítésére központi és helyi erőforrásokból 1973 végéig megvalósul az óvodai helyek gyarapításának az egész ötéves Időszakra szóló mennyisége. Három év alatt csaknem 40 000 új óvodai hely létesül — ez kimagasló eredmény". (Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde az országgyűlés költségvetési vitáján. Népszabadság, 1972. dec. 13'. és 14.) A szegedi óvodákban ma még „több helyen csupán tömeges foglalkoztatásra van lehetőség. De, hogy még ez is milyen sokat jelent, azt mutatják az adatok. Az iskolát kezdő gyermekek országosnál jóval nagyobb hányada, több mint 90 százaléka jár óvodába Szegeden, s ennek köszönhető, hogy az első osztályosok országos 10—11 százalékos bukási aránya helyett a városban évek óta csak 2—3 százalék a bukott elsős". (Több óvodás — kevesebb bukott elsős. Népszabadság, 1972. május 31.) „ . . . az óvodai nevelési program alapgondolata: a gyermek egész személyiségét kívánjuk fejleszteni az iskolába lépés küszöbéig olyanná, hogy ott folytathassa, amit az óvodában megkezdett, és olyanná, ami valahol — a kezdet kezdetén — megveti az emberré nevelés alapját". (Dr. Hermanin Alice: Az új óvodai program. Népszabadság, 1972. nov, 29.) „Ha a gyermekekben felébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük végéig érdeklődő emberek lesznek, olyanok, akik fogékonyak az új iránt". (Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának előadói beszédéből az Országos Közoktatáspolitikai tanácskozáson. Köznevelés, 1972. 21. szám.) M, G. ELMÉLET ÉS QYAKORLAT A NEVELÉSI PROQRAM TAPASZTALATAI A RÉSZBEN OSZTOTT ÉS OSZTATLAN ÓVODÁKBAN Évek óta foglalkozom tapasztalatgyűjtéssel a Program szerint működő óvodákban. Az elmúlt tanévben mindenekelőtt a részben osztott óvodák kiscsoportjait és osztatlan óvodákat látogattam. Heves, Fehér és Somogy megyében látogattam rendszeresen. Ezenkívül megyei meghívásoknak is eleget téve, az előadások, konzultációk során, alkalmam volt elbeszélgetni körzeti felügyelőkkel, vezető óvónőkkel és a Program szerint működő óvodák, ill. csoportok óvónőivel. Eljutottam Baranya, Győr, Sopron és Vas megye egy-egy óvodájába is. Általában a gyerekek életének megszervezéséről tájékozódtam és igyekeztem figyelemmel kísérni a tevékenység és kötetlenség alakulását, a foglalkozások megszervezésének különböző módjait. Az eredmények között mindenekelőtt a tárgyi feltételek megjavítására, az óvónők problémafelvetését illetően nagyon sok a hasonlóság a részben osztott és osztatlan, valamint az osztott óvodákban. Ez számomra azt bizonyította, hogy az óvodai nevelőmunka lényegében — tehát elveiben, feladataiban, tartalmában — egységes, és a különböző korosztályok együttnevelése csupán a munka megszervezésének módozataiban jelent eltérést. Egyben azt is tanúsította, hogy az óvónők felfogását — érdeklődésüket a sokrétű pedagógiai kérdések iránt, vagy éppen ídegenkedésiOcet a változásoktól — egyáltalán nem az szabja meg, hogy milyen csoporttípusban dolgoznak. Az eredmények között mindenekelőtt a tárgyi feltételek megjavítására, az egészségügyi berendezések korszerűsítésére, a játék és foglalkoztatóeszközök kiegészítésére, beszerzésére törekvés hasonlóságát említeném. Azokban a külvárosi vagy falusi óvodákban, melyek már az elmúlt években is vállalták a részben osztott kiscsoportok, valamint az osztatlanok program-munkájának beindítását, a csoportszobák általában derűsek, otthonosak, a gyerekek jól érzik magukat. Itt-ott még az is felmerült bennem, nem esünk-e olykor túlzásokba, a dekoratív elemek zsúfolásával (kerámiadíszek, kovácsoltvas falipolcok stb.). Természetesen más megítélés alá esnek e berendezési tárgyak, ha valóban szükség van rájuk. Másik hasonlóság a Program szerint működő óvodák nevelőmunkájában a beszoktatás körülményeinek változásaiban tapasztalható. Az ÓN-ben ajánlott beszoktatási módozatokat szívesen és sikerrel alkalmazták az óvónők. Az új gyerekek év elején általában már nem egyszerre érkeznek, hanem lépcsőzete- sen. Egyes óvodákban már nyártól kezdve, folyamatosan fogadják a gyerekeket — az igényeknek és férőhelynek megfelelően —, hogy csökkentsék a szeptemberi torlódást. Másutt a szeptemberben érkezőket kisebb csoportokban hívják be, megint másutt előbb a bölcsődéből érkezők jönnek, majd a családból érkezők. Sok helyen a délutáni pihenést is csak fokozatosan vezetik be. Mindez nemcsak a gyerekek beilleszkedését, de az óvónők év eleji munkáját is megkönnyíti. Ugyancsak hasonlatosak az óvónővel való jó kapcsolatra, a derűs légkör kialakítására, a gyerekek igényeit jobban figyelembe vevő napirend szervezésére, a bőségesebb játékidő és játéklehetőségek biztosítására törekvés is. Mindez a nevelés eredményeiben úgy jelentkezik, hogy a sírás, verekedés a minimtunra csökkent, a hagyományos értelemben vett, ún. „fegyelmezésre" az óvónőnek alig van szüksége. A gyer- ÓVODAI NEVELÉS