Neveléstudomány [antikvár]

Szeretetem és fiáCámjeíéüt ajánCom ezt a könyvet SzüCeitnneHu testvéreimneHiés nevelőimnek, 9QiCönös köszönttuC tanítványaimnakjí, akiktőCszintén i^en sokat tanuCtam. bevezető Nemrégiben megkért az egyik könyvkiadó vezetője, hogy írjak könyvet arról, hogyan kell nevelni ma a gyermeket. „Ne legyen elvont, viszont legyen tudományosan megalapozva; ne legyen száraz, hanem életből vett példákkal hozd érthető és élvezetes közelbe; ne poénokat mondj, hanem legyen komoly, de ugyanakkor könnyű " És így tovább sorolta a követelményeket. Erre csak azt válaszolhattam: legjobb lesz, ha Te megírod, mert én ilyen könyvet nem tudok írni. Rousseau-val persze egészen más a helyzet.' Ö részletesen kifejti, hogy miért és mennyire nem ért a neveléshez, nem is vállalkozna senki fiának a nevelésére, mert a sajátjával sem tudott mit kezdeni.^ Becsülettel bevallja, hogy nem ért a neveléshez. Rengeteg zavaros, a mai ember számára elfogadhatatlan dolog kerül benne előadásra.^ Mégis mi az elvitathatatlan érdeme ennek az embernek? Rousseau kimondott és ezzel elindított a nyilvánosság előtt olyan folyamatokat, amelyek a gyakorlati nevelők munkásságában rejtve ott lappangott évszázadok óta: a gyermeket a maga adottságában kell felfogni.'' A társadalmi-politikai viszonyok sajátos módon kihasználták Rousseau „álmodozását" amely kétségtelenül nagy hatással volt különösen a 19. század európai nevelésére, inkább kihívásnak nevezhetnénk, mint tudományos értékű pedagógiai munkának. Persze őt megelőzően is akadt jó néhány kiváló (gyakorló) nevelő, aki már évszázadokkal korábban megvalósította azt, amit Rousseau papírra vetett. Itt van például Emiliáni Szent Jeromos, a szomaszkok alapítója, aki a 16. században megalkotta az iparostanoncok hallatlan modem nevelőintézeteit. Ki tud róla? Vagy a másik: Néri Szent Fülöp. Egészen addig, amíg nem készült el róla a kicsit bugyutácska (amúgy jópofa) film, hazánkban csak néhány vájt fülű egyházi ember hallott róla.' Nos hát ez a Fülöp atya egy csodálatos magas színvonalú művészeti iskolát hozott létre. De nem ezen van a hangsúly. A lényeg: a minden emberben benne akó egyediséget és egyéni alkotókészséget használta fel arra, hogy az utcagyerektől a márvány paloták csemetéjéig mindegyikkel megkívántatta a lelki tisztaságot, és ebből eredő tiszta művészi alkotást. Ezek a gyerekek szentek voltak a művészetben és művészek a szentségben. Ehhez nem mást használt, mint a gyakori gyónást és a lelkivezetést. Ezekről megint nem beszélünk ma. ' Rousseaunak egy sor értékes meglátása van, de a nevelésre vonatkozó gyakorlati elvei közül több nem állja meg helyét. Ilyenek: egyedül, a szülőktől és iskolától „mentes" nevelést gondol el. Ebből következik, hogy hiányoznak a kortársi kapcsolatok, érzelmileg szegényes, „öreg" világ veszi körül a gyermeket. ^ Gyermekeit nevelőintézetbe adta, mert felesége teljesen alkalmatlan volt a feladatra. Ajánlom Vittorio Messori írásait, aki ezekkel az évszázados tabukkal határozottan leszámol. Ipotesi su Gesu (1976), Inchiesta sul cristianesimo (1987), Patísotto Ponzio Pilato? (1992). " Találó jelzővel illetik őt: „a francia felvilágosodás 'zseniális dilettánsa"'. németh András: A reformpedagógia múltja és jelene. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 14. Legyetek jók, ha tudtok: a film egy kicsit naiv leegyszerűsítéssel mutatja a római nép által csak .J'ippo buono" (Jóságos Fülöpke) alakját. Ez a mélyen aszkéta életet élő ember nevelését teljesen a szentségi életre alapozza. A tiszta lelkiismeretből merítette a saját maga és neveltjei számára az igazi derűt, és nem valami olcsó „dilivel" feledtette a nyomort. 9